Sorrendben nem ez a bejegyzés jönne, de ha trauma éri az embert állítólag beszélni kell róla. Én meg megpróbálom kiírni magamból :D Kb. két hete újra pecázom és azóta 3x le is jutottam a Dunára. Volt minimális eredmény is, de az most mellékes, mert nem erről szól majd ez az írás. Hanem arról, hogyan pocsékolt meg a szezon hala. 4x! :D Szóval most leírom milyen apróságokon bukott meg a sztori és végül miért nem lett happy end.

Szóval: először hajnalban támadtam be egy általam még sosem horgászott kőgátat. Volt felszíni mozgás, de semmire semmi, amíg el nem kezdtem felszínen horgászni a visszaforgóban. Akasztottam is egy jobb halat, ami idegbeteg rángatózásából ítélve valószínűleg jász volt, de elment, meg volt 3-4 kapásom reggelig. Aztán vesztettem egy balint, meg kijött egy sztenderd dunai. Már egész világosban feltettem egy gumihalat, gondolván, hogy tiszta a víz és alacsony a vízállás, le tudom tapogatni a kőgát lábát csuka után. Hogy mennyire jó ötlet volt, azt bizonyította, hogy elsőre odavert neki, de nem akadt, majd visszadobva újra eljátszottuk ezt. Pech!

Hét elején aztán volt két órám, gondoltam irány a város, balinozzunk egyet. Először egy pontoon 21 csalival fogtam egy olyan kicsi balint, amit szerintem még életemben nem, aztán jött egy 35 körüli. Közben találtam egy jó elvágó vizet, balinra jónak tűnt, szórtam is becsülettel, de nem adta. Gondoltam megdobom az álló részt. Amit most hosszasan leírok kb. 2-3 mp alatt játszódott le. Első dobás, kis ütés. Odaverek neki, de nem akad. Egy pillanatra éreztem a halat és a bevágástól ki is repül a wobbler vagy 30 centire. Ez szinte a meder szélén történt. Még el sem jutok odáig, hogy felfogjam mi van, amikor a következő pillanatban k. nagy burvány az előző helyen és látom, hogy vmi brutál fordul a sekély vízben... Uramisten! Életem balinja-gondolom a másodperc egy tört részéig, bár a sárgás úszók azért feltűntek már ekkor is. Húznám tovább a wobblert, mikor nyílik szét a víz és a fejét  kidugva felbukkan egy ordas nagy csuka fej... Első blikkre 7-8 kilós. Persze viszi a kis wobblert egy pillanat alatt. Aztakurva. Kezem-lábam remeg... Ennyi év után sem lehet megszokni, mikor élővízen összeakadsz egy ilyen matuzsálemmel. Ok. Kb. 10 éve egy jó ötöst 10 percen belül 3x akasztottam meg, mire kijött szóval nincs veszve semmi. Elkap a harci ideg és itt el is b@sztam, ugyanis volt a zsebemben köthető drót, de erre csak a peca végén jöttem rá... Gyorsan újraszerelek. Szerencsére hoztam a süllős dobozt is, tele nagy wobblerrel, fel is pattintok egy hestert. Elsőre semmi. Másodikra az elvágó határán ott az ütés, bevágok, megvan. Felhúzom. ATYAÚRISTEN! Teljes hosszra van vagy 120 centi... Egy mp, látom a wobbler az orra hegyében és már pattan is ki... B@szd meg most már tényleg! Visszadobom. Megint üti. Kitépem a lábamhoz megint kipattan.. Ilyen nincs. Dobom újra párszor, ezt már nem eszi meg. 10 éve ugyanez volt. 3 különböző csalival tudtam csak megfogni... Egy 12 centis salmo whitefisht teszek fel és láss csodát elsőre leveri. Végre a nagyobb horog jól akad szájszélben. Ráadásul a hátsó. Fasza! És itt sajnos kicsit el is bíztam magam... Na gondoltam te már az enyém vagy! 2-3 perc után kiszedtem a sodrásból. Akkora volt, hogy a 60grammos bot végig perecben volt. Elsőre felfekszik. Én állok térdig a vízben. Itt egy picit hezitáltam... A tarkóját persze át sem tudtam volna fogni. Nem akartam átnyalábolva kidobni a kőre, így maradt a kopoltyú. A kopoltyúfedője olyan nagy volt, mint a kezem... :D Persze szorosan összezárva, nehogy be tudjak nyúlni egyből. Meg is ugrott. Húzom vissza. Baszki a hasi horog is visszaakadt... Na itt már nincs más választás, csak a kopoltyúfedő. Nem kockáztatom, hogy egy ekkora hal belémrántsa a szabad ágakat... Másodszorra is megugrik. Harmadik kísérlet: nyúlok felé, elkezd pörögni, mint a krokodilok és itt tudtam, hogy vége. Abban a pillanatban pattant is a szájperemén a zsinór, majd balra el...

Megsemmisültem, ez már nem áll vissza többet... Szidom magam. Nem tudok mást tenni. Ott állok leforrázva. Idén szerintem ha összesen 6x voltam a Dunán. És beadta megint. Csak elbalfaszkodtam. Ha...

- Ha a szokásos keményebb botomat viszem, amin ráadásul volt is egy 0,74-es fluorocarbon, ami nem zavarja se a süllőket, se a balinokat... Valószínűleg már 2.-ra 3.-ra is át tudtam volna ütni a csontos pofáját. Persze lehet az se bírta volna ki a szájperemét...

- Ha felkapom a telibevert merítőt, és nem hagyom otthon azzal, hogy úgyis max egy-két kilós halak jönnek...

- Ha megnézem a másik zsebem is és rászánok még 2 percet kötni egy előkét...

- Ha...

Persze nincs ha.

Tegnap aztán Barnával túrát terveztünk. Sáros lé folyt, nekem akcióm sem volt másfél óra alatt, Barnának is egy-kettő. Nem érzem, inkább pakolok. Irány a Duna. Ott aztán 5-ik dobásra kipattintok egy egyenbalint proppal. A lábam előtt veri agyon. És ennyi. Valahogy most nem érzem azt az örömöt, amit minden halfogásnál. Még kell egy kis idő, mire feldolgozom... :D

Nektek legyen meg!

Zs