Kedd délután van. A kellemes melegben, jókedvvel pakolunk be a hajóba. Kinga az ágyneműt igazgatja, míg én a horgászcuccokkal bíbelődöm. Próbáljuk mindennek megtalálni a helyét.  Van időnk, hiszen most derült csak ki, hogy üres a hajó 80 literes víztartálya. A gondnok egy piros kis vödörrel kezdi felönteni, amit valahol messze tölt meg, mert percekbe telik mire fordul egyet. A felajánlott segítségemet viszont határozottan utasítja el azzal, hogy nincs még egy vödör. Úgy fél óra és a nyolcadik kanyar után kapjuk meg a kihajózási engedélyt végre.. :)  Addigra a napos időt ború és egyre erősödő szél váltja fel. Mire kiérünk a sarudi-medence nagy nyílt vízére, már az eső is elered.  A 9.9-es Suzukit csak félgázig húzhatom, mert különben a hajó tompa orrán megtörő hullámok a mellé kötött kenuba csapják a vizet.  Fél óra után érjük el a Kozma-fokot, ahol egy kicsit a nádba bújva várjuk, hogy csendesedjen az eső.

  Pár perc elteltével alábbhagy így folytatjuk utunkat, és kicsit körbejárjuk az előttünk elterülő nádszigeteket. Mostanra a sulyommezők teljesen eltűntek. Csak néhány elbarnult szár maradvány utalt a korábban kiterjedt voltukra. Rövid nézelődés után mivel már sötétedett, egy nagyobb vízitök mező mellé kötöttünk ill. szúrtunk karókat.

  Gyors etetés után próbálnék csalihalat fogni, de csak a sötétedés előtti utolsó percekben sikerült. Az is csak pár karika keszeg volt, és jobb híján ezek apraja került a horgokra. Amik meg utána, a növénymező széléhez a vízbe. A naplementével csendesedő idő miatt, igazán kellemes estében volt részünk. A nyugalmat a kapásjelző karikák koppanása sem zavarta meg. :)  Az idill egészen kilencig tartott, amikor is az újult erőre kapó szél a hideggel párosulva, bezavart minket a kabinba.

Mondanám, hogy az éjszaka nyugodtan telt de a teliholdas víztükör most az egyre tajtékosabb hullámokon tört meg. A két 15 kilós horgony, meg a két leszúró ellenére is állandóan elnyomta a hajót. Végül többszöri próbálkozás és helyváltás után, a nád menedékében lehetett rögzíteni többé kevésbé azt.  Kinga persze úgy átaludta az éjszakai csatámat az elemekkel, hogy csak reggel csodálkozott el, miként és hogyan kerültünk át az új helyre...  :)

A jórészt átvirrasztott éjszakától, kissé zokon véve a teló 5 órai ébresztését, de a szenvedélytől fűtve készülődtem és ültem át a kenuba. Néhány evezőcsapás után viszont, amikor a vörösen ébredező horizont felé fordult annak orra, már elszállt a nyűg utolsó szikrája is. Fél órányi könnyű evezés kellett hozzá, hogy magam mögött hagyva a morotva zavaros és hullámzó vizét, beérjek egy védettebb részre. A csendes, mély, és tiszta víz tele bedőlt fával és vízililiommal. Ezek nagy sötétzöld levelei, szinte ropogósra sültek a nyár folyamán. Finoman sercegve merültek víz alá a hajóm súlya alatt amint az átsiklott felettük. Elhagyva viszont úgy jöttek újra a felszínre, úgy feszültek újra a víztükörre, mintha sosem járt volna arra senki...

Csukázni jöttem, és bíztam is a vízben. A  reggeli derengés azonban kapás nélkül telik. A tavirózsás oldal még túl hínaras, ezért főleg a mélyebb és tisztább, de akadósabb részen próbálkoztam leginkább. A gyakori elakadás miatt szinte kizárólag gumikat tettem fel, mert ezt szinte minden esetben ki lehet szabadítani.  Ha fölé megyünk és evezővel, vagy ha mélyebben akad el, akkor egy wobbler szabadítóval többnyire könnyen kipöccinthető. Persze csak ha nem húzzuk bele túlzottan a fába.

Már elhagyta a nap a horizontot és vakítóan csillog a víztükrön, mikor az első ütésben ül a bevágás. Rögtön érzem, hogy nem nagy, de mégis nagyon örülök neki. Ismeretlen vízen nem teszem magasra a mércét. A jó peca mértékét igyekszem rugalmasan kezelni. A körülményekhez mérten próbálom kevéssel is beérni. Ez nem mindig sikerül, de most így volt.  Pár perc múlva egy elakadás miatt a part mellé siklom. A gumihal kijött és ha már itt vagyok, gondoltam dobok egy hosszút a parttal párhuzamosan. Hátha lapul valaki a bokrok előtt, és egy kis szerencsével nem is akadok el megint. Már a hajó mellett emelgetem mikor ráragad egy, az előbbihez hasonló 50-es forma csukesz. Röviddel utána még két kapás is volt, de csak a gumi farkát marta el az egyik. Majd egy kicsit később még egy kisebbet fogok. Ezután elvágták. A nap is egyre magasabban jár és a helyi erők is kezdenek szivárogni, ezért átadom a terepet és visszamegyek a lakóra. 

Visszaérve a darazsak mohó hada zeng a hajó körül.  Mivel az elzavarásuk után csak folyamatosan újabbak érkeznek, felhagyok a szélmalomharccal és elállunk a parttól, a tegnapi tök széléhez. Néhány azért velünk tart, de már elviselhetőbb a jelenlétük. Megszórom a korábbi etetés helyét, és a kabin menedékébe húzódom a déli órákra. Bőven délután van mire magamhoz térek és mivel a szél is elállt, úszózni kezdek az etetésen.

Remek délutánunk van, és az úszó is egyre gyakrabban merül. Kisebb-nagyobb karikák után, pár kisponty és szebb vörösszárnyúak mellett dévérek, kárászok is vannak terítéken. Egy rövidebb szünet után, határozottan megindul az úszó és keményen akasztok. A 6-os bolo benne marad a kapásban. Csak tartom amit enged a rugalmas bot. Komolyabb burványok jelzik, hogy nem kishal fordult be az etetésre.  Lassan-lassan, enged azért az erőltetésnek és eltávolodik a veszélyt jelentő növénymező mellől.  Pár perces sétáltatás után sikerül a felszínre pumpálni a szép 3-as körüli tövest. Kicsit nagyobbnak gondoltam az erejéből, de már rég volt a kezemben bolognai bot, ez lehet az oka...

Estig folyamatosan jöttek a keszegek, és igazán jól éreztük magunkat. Komolyabb hal már nem jelentkezett az úszóson, amit sötétben is bent hagytam. Több hullámban leptek meg a kis pontyok, és ezek közötti szünetekben jött kárász és még néhány szebb dévérrel is színesedett a fogás. Így utólag már bánom, hogy ezekről nem készítettem  fotót valamiért...

  Egy említésre érdemes esemény volt még ezen az estén. Az élőhalas boton volt egy komolyabb kapás, amin sneci híján (amit egyébként egy darabot sem fogtunk valamiért)  egy bodorka volt a csali. Hirtelen megindult, csattant a karika, ezután belazult és hozta felénk. Amíg észbe kaptam és utána feszítettem, már elment vagy 10 méter a másik irányba, ekkor vágtam be. Jó súlyt éreztem egy kis ideig, de ment tovább és egyszer csak akadozni kezdett az egész valami növényeken vagy tuskón és pattant is a 25-ös zsinór....  Nem süllő volt szerintem. Vagy teliholdas csuka, esetleg nagyobb balin. Nem hiszem, hogy harcsa lett volna.

A következő nap is ez volt a forgatókönyv. Reggel 2-3 óra csukázás, délután úszózás. Bár ez utóbbit az újból erőre kapó és állandóan forgolódó szél egy kicsit bonyolította.  A melegedés meg szinte teljesen elintézte a csukák kapó kedvét. Egy kicsi mellett talán ha 2 gyenge kapás volt mindösszesen. Egy nagy balin követte le a banán wtd-t, de nem ette meg. Csak provokálóan elúszott mellettem amikor már meglátott. A balinok egyébként végig alig mutatták magukat. Csupán ritka elszórt rablásokkal tudatták, hogy azért ők is laknak itt...

Az utolsó éjszaka volt a legnyugodtabb. A víztükör sima volt és csendes. Amikor befejeztük a csillagos ég vizsgálatát és az utolsó korty bor is elfogyott a poharunkból, (ami elég korán bekövetkezett ..  :)  behúzódtunk a kabinba.  A paplan melegéből néztük még utoljára a holdfényes víztükröt, ami így karnyújtásnyira volt az ablaktól, és igazán varázslatos élményt nyújtott...

Péntek reggel még az indulás előtt volt annyi idő, hogy kievezzek csukázni. Hátha a végére beadja...és majdnem így is volt. Két kapás két óra alatt gyenge nagyon, de az egyik igazán jó hal volt. Óvatos ránehezedéssel jelentkezett és bevallom azt hittem, hogy hínárba húztam. Mikor ráemeltem, rúgott egyet. Ekkor vágtam be bénán és éreztem, hogy nem is lett jó. Ropogtak a fogai az előkén és húzott is keményen. 1-2 pumpa után azonban,.. leakadt....  Nem sokkal ezután leraktam a botot, és lőttem pár képet az őszi vízről. Majd fájó szívvel, a hajó orrát a kijárat felé fordítottam...

 A visszautat gyorsan letudtuk, hogy a 10 órára kitűzött kikötői érkezést tartani tudjuk. A parton még egy darabig hullámzott alattunk a talaj, de ennek ellenére tudtuk, hogy ezzel még nincs befejezve a történet. Valamikor még folytatjuk....mert ez tök jó!!  :D

Üdv:

Barnabás