Két óra van csak sötétedésig, ezért nem megyek most messzire. A kertek alatti ösvényen balra fordulva, és röviddel utána egy vadcsapáson folytatom utam. Még múltkor, paducozás közben néztem ki egy biztató részt. A szakadt part előtt jó forgó, felette meg sodró vizű zátony, gödrökkel és nagy kövekkel fűszerezve. Lassan haladok felé, mert nehéz a lábam. Na meg nem is siettet semmi és közben eszembe jutnak az elmúlt napok, amikor otthonról nagy távolságra utaztam. Hajtott a kíváncsiság, a nyughatatlan énem. Mert talán most ívik a keszeg a holtágon.....most vannak ott a harcsák, úgy mint pl. tavaly. Itthonról persze minden másképp fest, és hiába a két délután eltöltött idő a sok autózás....?  Nem, mert a tervek szövögetése, az izgalmas készülődés és az, hogy megvoltak az idei első kajakos bevetések egy igazán hangulatos holtágon, már ez önmagában elég volt. Kinga szerint az alföldi vizeken meg jobban is barnul.. ami szintén egy szempont. Persze csak ezért, nem fogunk lejönni....  :D 

Mennyivel egyszerűbb most itt, ahol csak a kertkapun kilépve pár perc séta, vagy esetleg ugyanennyi autóút után már a vizet kémlelhetem. És most már van mit kémlelni.  Felébredt a folyó és a tapasztalatlan szemnek is most már többet elárul. Tilalom előtt még adott egy kis ízelítőt, hogy még nehezebb legyen ez a másfél hónap, vagy legalább ez a két hét május 1-ig... :D  Április első napjaiban rövidke 1-2 órás pecákon, csontis dobozzal a zsebben, kóstolgattam az amúgy sem kedvező, tavaszi aszálytól sok helyen alig csordogáló vizet. Amit Balán Attila is találóan nevezett blogján, "hígított cola" színűnek. Ezt, az aljzaton megtelepedett barna tünemény okozza. És nagyon úgy tűnik, hogy most amikor nagyon kellene a víz, a nagy víz amiben jól jár a hal, és amik úgy igazán  feltöltik élettel a most szinte elszigetelt medencéket, még várat magára...

Most, az utolsó hajrában már csak a pergetőbot jött velem, hogy egy dologra fókuszálva, legyen idő végig járni a már korábban kinézett helyeket. Hát ezért ballagok most itt, a vadcsapáson.... Hirtelen, a túloldalon megriadt vaddisznó konda csörtetése hoz vissza a jelenbe. Próbálok pár képet lőni de a rossz fényviszonyok, meg a kapkodás miatt csak pár homályos folt lesz belőlük. Kicsit később, átgázolnak feljebb a folyón. Pont azon a helyen ami alatt kezdeni szerettem volna, így a csalitosban kicsit tovább botladozva egy másik részen próbálok meg leereszkedni a partra.

Leérve látom, hogy egy jó darabon végig lehet menni a víz szélén, mert a régóta alacsony vízállás miatt a hódok már komoly padkát tapostak a rézsűben. Ezt használva bejárható a víz fölé hajló bokrokkal, parti gyökerekkel gazdagon megtűzdelt rész. Nézelődés közben hirtelen egy sunyi burványt látok meg középen, a köveken  bukdácsoló vízben. Furcsa és nem tudom mi lehetett, de mindenképp rablásra tippelek. Régebbi tapasztalatok alapján, ez a szakasz inkább domolykós, mint balinos és tilalom lévén a csalikat is próbálom minél domisabban tálalni.  Pár dobás és csali csere után, kezdem érezni a helyet. Mint legtöbbször most is a túlpart a nyerő. A meder szinte a bokrok gyökerénél húzódik úgy 2méter széles sávban, és a csipkés part jó forgókat generál.  Ránézésre is klasszikus domi bánya...  Közben feljebb, kisebb paducok ugrása is megszaporodik és tőlük távolabb egy-egy márna gyanús hát ill. farok uszonyt is látni. Odamegyek és amennyit a combcsizma enged, be is állok a vízbe. A wobblert, kopogtatva a köveken, próbálom rásodortatni a helyre ahol néha látni őket. Pár perc dobálás után, egyszer odaver valami, de az akaratos ütés ellenére sem akad meg. Utána nem sokkal megint ez történik és ekkor egy pillanatra perecbe is rakja a botot, csak utána akad le...  Több szögből és beállóból is próbálkozom, de semmi. Éppen átmegyek egy másik helyre, amikor ezen az oldalon egy sekély gyors folyású szakaszon ahol a padrók ugráltak, megint arra a csendes burványra leszek figyelmes mint korábban és látom, hogy szétrebbennek a kishalak. Leveszem a mélyretörőt és egy felszínközeli kerül a helyére. Keresztbe dobva egy bokor tövéhez lassan, alig hajtva hagyom, hogy a rablás környékén minél többet időzzön a csali...amikor hirtelen elnehezedik és végre halam van.....   indul hát a móka...   Mit mondjak, jó volt a megérzésem a domolykóval kapcsolatban....  és rögtön egy brutál szép. Csak kicsivel 50 alatt,  szupeeer!!  :)

Kicsit még vallatom a környéket, de a nappal együtt még szürkületben elpályázom én is. Vissza a házba, hiszen hosszú volt a nap. Viszont másnap jó korán, már megint a helyen voltam és próbáltam a márnás területet vallatni.  Persze útközben megdobáltam néhány jónak vélt részt, és az egyiken egy nagyon szép domi a partig kísérte a csalit, de nem történt más. A márnák még mindig ott voltak, és egy kicsit aktívabbnak is tűntek mint este. Rögtön az elején, nagyon durva kapással kijött félútig egy, de ott leakadt. Viszont röviddel ezután egy másik is megkívánta az előtte a köveken  bukdácsoló wobblert, és jól oda is dörgölt neki...

 Ekkor azt hittem, hogy beindul végre a buli, de persze itt ki is fulladt a dolog. Ezért megnéztem inkább a domolykókat. Egy-két óra, pár kanyar és kapás meg 2 kis domi leküzdése után, jött egy szebbecske is.

 Kora délelőtt, visszafelé menet még benéztem a márnákhoz, de nem is láttam őket. A szemerkélő eső és a szél végül arra sarkalt, hogy visszamenjek a házba és Kingához csatlakozva, átadjam magam a teendőknek. Persze este folyt köv...  

   Kicsit távolabb merészkedtem ekkor és újabb helyeket vallatva, inkább terepszemlének mondanám. Néhány arasznyi domi után ahogy nyúltak a képzeletbeli árnyékok, mert a napot 2 napja nem látni, megint a márnás részen kötöttem ki. Most is mint reggel, elég jól mutatták ottlétüket. Valahogy azonban mégsem érdekelte őket semmi amivel próbálkoztam. Pont azon gondolkoztam, hogy mégis csak kellett volna csonti és matchbot kombó, mikor szinte a beeső csalit durrantotta telibe valami. Persze rögtön domolykóra tippeltem, méghozzá nagyon jóra de pici csalódás ért, amikor elindult felfelé.....úgy mint a vonat..... :)

Folyt köv. a tilalom után....

Görbüljön!!

Üdv!

Barnabás