Egy vízre lógó faág mögött nagy a sürgés-forgás. Hangos cuppanással szedegetnek a halak valamit. Mintha a nyárfavirág összeakadt csomóban csüngne róla de nem lehet, hiszen augusztus van.... közelebb érve, már a parti köveken látom, hogy mi az...ja persze, hiszen augusztus van... : )
Tovább haladva már sejtettem, hogy az éjszakai zabálás után nem lesz könnyű becsapni őket. Lehet, hogy a reggel helyett inkább a délutánokat kellene próbálgatni, de akkor nincs tervben peca....Vagy egy tucat óvatos érdeklődés, lekövetés, kapás után, kezd beigazolódni az elképzelés. Viszont ahogy a reggeli homályt felváltja a derengő napsütés, kicsit aktívabbá válnak. Eleinte a kisebbek érdeklődnek komolyabban, de később már néhány szebbet is sikerül kicsalni rejtekéről...
Visszafelé sétálva még sorra vettem a legjobbnak vélt helyeket. A kisebb halak elől már csak úgy elrántom a csalit, ha van rá idő. Nem provokálom ki a rávágást, csak ha jobbnak érzem. Egy sóderes elvágó mögött, ahol idefelé jövet egy szebb domi lapult az alig bokáig érő vízben, gondoltam csak dobok megint.... hát megérte, mert egy balin foglalta be annak helyét...
Ez a tendencia, a kövi reggelen is folytatódott. Kora reggel csak az idegeim borzolják, de ahogy a nap fénye átszűrődik a fák lombjai között, kicsit mohóbbak lesznek. 5-6 átlag domi után végre egy brutál rávágásban nyekken a fék, és pár kör után egy trófea értékű is belenézhetett a lencsébe....
Balin továbbra is kevés van a pályán legalább is a tavalyihoz mérten, viszont azok nagyon mohón támadják a csalit. Ha nem vesz észre, és dobástávon belül keveredik 1-1 akkor szinte könyvelhető a végeredmény...Mint amikor egy zátonyt megkerülő vízfolyás lusta, degeszre zabált domolykói között járőröző két balint, sikerült kiszelektálni onnét...
Azért volt olyan is, amikor a domi bizonyult gyorsabbnak és az őt követő irigy baller, jól láthatóan ki akarta szedni szájából a prédát, aminek többé-kevésbé szabadon álló horgát többször is majdnem beszívta... na az lett volna csak a fogás. Egy domi és egy balin egyszerre... :D
Búcsúzóul egy dunavirág füzért raktam nekik a vízre, és ahogy kellő távolságra sodródott.... volt is nagy ribillió.
Görbüljön!
Sziasztok!
Ja, mielőtt elfelejtem....két hajnalban amíg a folyócska csak ébredezett, nem is kis kitérő után a dunán kezdtem. A terv megvalósult mert mind a kétszer adta, de a tavalyi tendencia folytatódik ami a méretet illeti. Csak a kisebbek állnak ki a szélére, legalább is ahol én próbálgatom. Csónakba kellene szállni és komolyabban meghorgászni a sücit....na, majd talán legközelebb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
