Egyértelműen Zsolt volt a motorja a hét eleji túránknak mert szervezett, tervezgetett, és foglalt....helyettem is :D Nekem idén már szinte biztos, hogy kimaradt volna a nagy tározó és ebben az esetben a közös peca okozta élmények is. A kettő kombója mellett meg már nem lehetett csak úgy elmenni így ha késve is, de hétfő délben vízre csúsztatva a kenut, csatlakoztam barátomhoz.

Nem fogadott jó hírekkel, mert csak néhány maszatolós kapás fejtegetésével telt a délelőttje. A kora reggeli kapás időszakot sajnos lekéste, de arra mindenképp elég infó volt ez is, hogy tudjuk van hal a pályán. Ami már több is mint elég....  Mivel a vízeresztés közepén jártunk akkor még, ránézésre hatalmas víztömeg állt rendelkezésre. A látványt csak a szórványosan előbukkanó régi tuskók törték meg és figyelmeztetnek a csalóka képre, a sok helyen alig arasznyi vízre. 

A déli órákat rászántam a meder feltérképezésére, a régi meder ill. holtág körvonalainak a hozzávetőleges megismerésére, amit egyszerűen az evező leszúrogatásával végeztem. Sok újat nem fedeztem fel, de mindenképp megerősítette a Zsolt által leírtakat és bennem a hitet, hogy ha a környéken valahol, akkor itt talán tényleg érdemes próbálkozni. Idő közben elkalandoztam és a sekély részeken tobzódó kishalak nyomán, elég szórványosan portyázó balinoknak is szenteltem egy kis időt. Először csak messziről figyeltem és próbáltam a legtöbb aktivitást mutató helyet behatárolni. Ez nagyjából sikerült is, de a közelében horgásztak a partról és mivel nem akartam kicsit sem zavarni, ezért azt hagytam. Átevezve egy nádsziget közelébe ahol volt néhány tolóhullám, majd 1-2 terítős rablás után már nem haboztam. Gyorsan elővéve a balinos cuccot, a kapocsba a banánnal, megküldtem a jó irányba. Elsőre semmi, majd a másodikra nagy tolóhullám érte utol és 1x 2x 3x nem, csak a negyedikre, kicsit belassítva szedte látványosan le a délutáni fények miatt, színesnek látott fenevad. Megérezve súlyát csak erősödött bennem a csuka gyanú és kellett pár kör a kenu körül, hogy kiderüljön nem az....persze cseppet sem bántam, főleg miután megláttam, hogy mekkora. 

Nem mértem, de amelyiket már így ölbe lehet fektetni, az elég jó balin nem...?  :D  Pár perccel utána egy másik is dobás távon belül borzolta a kedélyemet, de az okosabbnak bizonyult, mert csak kikövette a csalit, majdnem a hajóig. Éppen azon gondolkoztam, hogy helyezkedem kicsit és lerakom inkább a súlyt, mert megélénkült a szél, amikor Zsolt hív. ....." Nem jössz? Itt vannak... szét hasította az egyik a gumit de nem akadt meg."   Hápogok neki valamit holmi balinokról, de szinte meg sem hallja, érzem a hangján... :)  Kicsit hezitálok, de mivel már megy le a nap és idén nem is sokat csukáztam, lerakom a balinos botot és az irányába fordítom a hajó orrát.  Odaérve a "jó" helyre az első 20 percben csak próbálom megtalálni, hogy melyik csalit érzem a legjobban. Az egyik kanál nehéz, a másik könnyű, a jónak gondolt wobbler félúton szántja az iszapot, a kigondolt gumi sem tetszik....végül egy 11 centis gumihalat érzek hirtelen jónak ezzel az összeállítással, miután lecsípek még egy kicsit a jigfej súlyából. Talán 5-6 dobás, mikor egy apró ütés után benne marad a bot a kapásban és már érzem is azt a súlyt amit annyira vártam.... Nem könnyen, de elég gyorsan merítőbe tessékelem pettyes haverom, aminek színeit, méretét, ami f.tőig 85centi már abban megcsodálom mielőtt kézbe is venném.

Visszaraktam és bár szórtam még tovább, már megvolt a napom. Nem sokkal utána egy csípésnek ütök egy nyúlós luftot, aminek lehúzott gumi volt csak az eredménye. Közben Zsolt is fáraszt, ha jól emlékszem 2x is... Lecseréltem én is a gumit kanálra, hátha a finnyás pofájuknak az jobban fekszik, de már nem volt esemény a sötétedés előtti, utolsó fél órában.

Este nagy reményekkel vártuk a másnapot. Némi sör mellett előkerültek a régi sztorik, kalandok és szövögettük a következő napi menetrendet. Akkor még nem tudhattuk, hogy a másnap reggeli csukás etap mekkora pofára esés lesz. Ennek ellenére jól telt az idő, és néhány felszíni akció még jobban fel is dobta a hangulatot. A becsületünket azonban Zsolt mentette meg ( erről bővebben majd az Ő tollából olvashattok) , így végképp hiányérzet nélkül búcsúztam, és lapátoltam el a déli napsütésben...  :)

Görbüljön!