Lusta volt ez az idei tél, mint jómagam. Néha nekifutott, ijesztgetett, keménykedett, de leginkább csak  ugatott mintsem harapott, miután gyorsan kifulladtak erőtlen próbálkozásai.... A februári változékonyság mögött már látni, érezni a végét.  A reggelek egyre hangosabbak a madaraktól és a minap már a rigók udvarlási "énekét" is hallani lehetett. A tegnapi reggel azonban más volt. Téli csend fogadott a parton, pedig egy jó hangulatú tél végi csatorna keszegezésre készültem egész héten.... amit nem akartam elengedni a mínusz 6 fokos reggel dacára sem.

Kicsit olyan ez a tél végi kora tavaszi hangulat, mint egy végletekig lassított nyári hajnal. Persze ez csak az ébredező világ más és más szinteken, de valahogy mégis jobban rá tudok csodálkozni, mint egy napnyugtára vagy épp az ősz csodáira.... pedig hát!

 Még csak derengett a reggel mikor már ropogtatom a fagyos parti utat, és egy jó hosszú szakaszt bejárva nézem a gőzölgő vizet. Végül egy eléggé benőtt helyen látni néhány halmozgást, de nincs a környékén beálló. Óvatosan amennyire csak lehet, kicsit letaposom a parti növényzetet és néhány nádszálat is letörök amik könnyedén, de nagy roppanással törnek el a fagyban. Ezután fél marék csemege és pár, diónyi etetőgombóccal terítek meg a halaknak. Viszont nem maradok. Tovább haladva kicsit elszomorít a látvány, hogy már itt is elkezdték kivágni a fákat. A parti ősfákhoz még nem nyúltak de tartok tőle, hogy azok lesznek a következőek. A Nemzeti Park táblája tövében ért véget az irtás és csak remélem, hogy valami mondva csinált indokkal ott már nem dózerolnak le mindent.

Viszont egy másik dolog is feltűnt rögtön. Mégpedig az, hogy gyakorlatilag nincs, azaz nulla szemét van a parton és valóban. Az egész napos mászkálás ellenére is teljesen üresen hoztam haza a zsákot, amit a talált szemétnek vittem. Remélem ez nemcsak egy kósza szemétszedő akció eredménye, és javulás is várható ezen a téren. Közben megtaláltam azt a helyet amire emlékeztem és annyira tetszik, hogy úgy döntök itt kezdem a horgászatot. Egy kevéske alapozó etetés után a picker és az úszó is a helyén. Az áramlás kicsit erősebb mint szokott így az úsztatás helyett, a nádszálak elé tett, feltolós módszernél maradok. A compók kedvence itt de úgy gondolom, hogy napközben az előbbit is próbálgatni fogom. Lassan feljön a nap, aminek hatására a fagyos nád ropogásnak indult és a botok gyűrűi is leolvadtak. Ekkor már igazán jó volt kint lenni és nem bírtam ki, hogy ne mászkáljak el kicsit, a botok mellől. A nap melegével megérkeztek a madarak is, amiket próbáltam  lencsevégre kapni, de nem sikerült igazán jó fotó...

Cserébe viszont láttam két csukát ami ívni készülődött és egy másikat, amit egy pillanatra lehetett csak szemügyre venni, mielőtt jókora iszapfelhőt kavarva tűnt el.

Utoljára január közepén jártam itt, még csukára hangolva. Persze akkor meg halat sem sem láttam és azt találgattam, hogy van-e egyáltalán még benne, annyira süket volt. Jan.30-án a szezonzárón, ami Zsolt egy héttel korábban fogott méteres csatiszörnye inspirált leginkább, azért összejött a csuka. Bár, ezt az etalon méretet meg sem közelítve, de volt néhány esemény legalább. Sajnos egy bruttó 80 centi körülit elbénáztam a merítésnél, mert mindenféle parti gally és susnya miatt, idő előtt próbáltam meríteni. Ahogy forgolódott, beakadt a merítő szélébe a csali horga és így félig megmerítve, tekergett majd letépte magát és kicsúszott. Csak egy kihajlott horog és némi szövetfoszlány maradt utána. Ja...meg némi xxxxxxxxx nyázás :D

 Na de vissza a jelenbe....

Visszatérve a botokhoz látom, hogy a picker zsinórja belazult. Kivéve a csonti foszlány is árulkodik, hogy valamiről bizony lemaradtam. Újradobva majd egy órát nem történik semmi, így átmegyek a pár száz méterre lévő, a már korábban megetetett helyre. Bedobom, megigazítom a fenekezőt és nyúlok az úszósért, amikor majd leugrik a bot az ágasról, Bevágok, de semmi.... utána megint ez. 2 csonti helyett 2 szem pinki fel...de semmi. Úszóson sem. 1 csonti megint fel és egyből rázza, de megint nem akad. Nem tudom hanyadik után, megakad egy pici, kb 7-es slider méretű karika :D  Szóval ezek vannak itt. Még egy hasonló után visszaraktam a két szem csontit, és az etetés alá dobok 2 méterrel. Pár perc múlva gyengén, komótosan, de már bólogat is a spicc...  Jó erős és bár érezhetően le van dermedve, mégis alig lehet eltartani a nádtól a szép kiló körüli kareszt...

 Nagy az örömöm és ezután berendezkedtem a nagy kárászok fogására. Persze, hogy egy kapás sem volt délig... :D  Megunva, elkalandoztam másfelé és közben 3  rablást is láttam szinte egy kupacban. Csuka vagy balin, de mindegy is mert nem hoztam pergetőt. Egy másik részen meg a sást verték, vélhetően szintén csukák. A napsütés és 12 fok megtette a hatását, mert úgy szaladt peca nélkül is az idő és a végén kapkodni kellett, hogy arra is jusson. Ezeken a vizeken a téli időszakban csak 17óráig lehet horgászni, így a legjobb szürkületi időszakban kellett befejezni. Addig még két helyen próbálkoztam és pár csipdesést és egy apró bodrit nem számítva, 2 szebb dévért sikerült még fogni szintén a pickerbottal. Az úszós aznap tök kuka volt, pedig abban volt a nagyobb bizodalmam.

Az egyik a kárász mellé került a szákba, ami bőven elég kettőnknek, hogy itthon finom, ropogós sült hallal űzhessük végre el, ezt a nyakatekert bolondos telet....

Görbüljön!

Sziasztok!

És jó étvágyat! :-)

Barna