Barna mindig megnehezíti a dolgomat. Csinálok végre egy elfogadható horgásztúrát, erre kicsap egy óriást megint... :D Sokáig vacilláltam hova menjek horgászni május 1-én. Balaton? Szigetköz? Szigetköz? Balaton? Minden mellett szólt pro és kontra. A Balaton mellett az, hogy nappal tudok csukázni, balinozni, éjjel meg süllőzni. Vmit biztos fogok... A Szigetköz mellett meg az, hogy az a Szigetköz. Ahol bármi megtörténhet, meg annak az ellenkezője is. Barna közben elkezdte fogni a harcsákat, így nagy volt a kísértés, hogy ne utazzak órákat egy bizonytalan pecáért, hanem kezdjem én is hajtani őket. Pont a hetekben beszéltük Vele, hogy mindkettőnknél az ahogy rákészülünk a pecára az külön rituálé és ugyanúgy az élmény része, mint amikor kint vagyunk a vízparton. Az, hogy ismeretlen vizek, körülmények várnak, amikre ott helyben nagyon gyorsan kell reagálnod és döntést hoznod az tovább emeli a horgászat izgalmi faktorát. Legalábbis nekem. Végül győzött a Szigetköz.

Indulás előtt is megtárgyaltuk az esélyeket. Barnának nem volt kérdés, hogy üti tovább a harcsákat. Mivel nekem teljesen homályos volt, mi is fog ott fogadni, így mindenre (IS) felkészültem. Csuka, balin, harcsa, süllő. Valamit csak fogok... De Barnának annyit mondtam: Ha lesz végre egy sokhalas, felszínis, balinos pecám én már elégedett leszek.

30-án indultam délután. A terv az volt, hogy még világosban szétnézek, feltérképezem a lehetőségeket, a harcsát erőltetem éjfélig, és utána süllő, balin. Persze 50 kilométer után eszembe jutott, hogy merítőt megint nem hoztam. Már akkor tudtam, hogy emiatt lesz olyan hal amit nem tudok kivenni... Keresgéltem, nézegettem olyan helyeket, amiket eddig nem horgásztam, aztán még szürkület előtt célba vettem egy részt, ahol korábban már jártam és tudtam mire számíthatok. Nem csalódtam. Nyüzsögtek a jászok, folyamatosan fordultak a keszegek, szedtek a domik. Álomhely. Ehhez képest sokáig semmire semmi. Balinok egyáltalán nem mutatták magukat, ami jó is volt, mert így még csak esélyem sem volt fogni... Aztán gondoltam egy nagyot, felraktam egy Barnától kapott felszíni harcsás csalit, amit elsőre betámadott egy nagy jász. :D Aztán pár percig semmi, gondoltam pozíciót váltok. Ahogy lenni szokott: ha ott a hal, nem kell órákig dobálni.Az új helyen egy bedőlt fa mellett első dobásra egy akkora öblös buffanással nyúlt oda valami, hogy talán még hangosan ki is mondtam: baszki! harcsa! (Nem ez volt az első, amit nappal akasztottam felszínen, de eddig ezekkel nem volt szerencsém.) Gyorsan visszadobtam neki és kb. másfél méterre az előző akciótól telibe is verte. Hogy kétségem se legyen mi az, felcsapott. Jó méter körülinek tűnt. Aztán újra csapott egyet és abban a pillanatban megkönnyebbült a bot... A pechszéria a nappali felszíni harcsákkal tovább folytatódik. Szórtam tovább, hátha van több is, de nem akadt újabb delikvens, így botot és csalit cseréltem, hátha... 200 gr-os bot 30-as fonott, adjuk meg a módját, mert ha jön egy normális méretű legyen már esélyem. Az új csalit aztán első dobásra leszedte valami. Először megint harira tippeltem, bár a kapás nem harcsás volt. De nem is balinos. Másképp is védekezett. Nem engedte el magát az első rohamok után, mint a balinok. Felhúzni nem tudtam, közben éreztem, hogy ha harcsa is, akkor nem a nagyjából. Aztán egyszer csak már közel hozzám felbukkant életem domolykója... Bőven 2 kiló fölött volt, lehet ütötte a 3-at is. Még sosem láttam ekkorát. A nagyméretű felszíni csali csak úgy fityegett a szája szélén és akkor kifejezetten kicsinek tűnt :D Először megpróbáltam tarkófogással kivenni, de olyan széles feje és háta volt, hogy nem értem át. Na ezek után egy kb. fél perces burleszk következett, aminek az lett a vége, hogy a szabadon álló horgot egy ugrással belehúzta a nadrágomba és leverte magát. Igazából ha nagyon akartam volna ki tudtam volna valami nem túl elegáns módon dobni a partra, de ezt már kinőttem. Nem cél akár a hal sérülése árán is fotót készíteni. Itt meg is fizettem a merítőért és csak remélni tudtam, hogy erre a túrára ez volt az ára a feledékenységemnek. Természetesen ott álltam leforrázva. Életem domija. Talán sosem lesz többet szerencsém egy ilyen őstelényhez. Többször megfogtam, de nem tudtam kivenni... Nehezen ocsúdtam.

Egy jó tanács: Mindig kössétek össze a kajászacskót :D

Aztán a pechszéria folytatódott. Este hirtelen 20 centit apadt a víz 2 óra alatt. És ez bizony nem jó jel... Eltűntek a keszegek, domik. Dobáltam a nagy csalikat vagy 11-ig, de tudtam esélytelen, úgyhogy gyorsan le is feküdtem aludni, hogy reggel fitten fogadjam a balinokat. :D

De hiába keltem korán, ismét néma víz fogadott. Talán 10 percet adtam nekik és az indulás mellett döntöttem. Inkább rászánom a nap egy részét, hogy keressem a halat, minthogy ott dekkoljak és várjam, hogy egy kóbor balin tiszteletét tegye. Gyors pakolás, kocsiba be. Talán 4 vagy 5 pályát néztem meg, volt ahol nem is dobtam, volt aminek adtam 15 percet hogy bizonyítson, mikor 7 óra körül ahogy leértem a partra tudtam, hogy ez lesz az a hely... talán 15 mp óta voltam ott, amikor már csattant is a rablás. Rádobtam, elsőre kiütötte a felszínit, majd ráduplázott, de nem akadt. A második dobásra szintén kapásom volt. Ott álltam és dilemmáztam. Kb. 1 kilométerre hagytam az autót, benne minden cuccal, a mellessel, meg a goproval is. Ide jó lenne mind a kettő. Gyorsan elszaladtam a kocsiért, majd összeszedtem a legszükségesebbeket és rohantam a partra. Attól tartottam, hogy ez csak a reggeli parádé és lecsúszom róla, de hála az égnek inkább a hidegfront aktivizálta őket, szóval órákon keresztül kitartott a buli... Amikor nem ették a felszínit, akkor váltottam felszín alatti csalikra, amikor azt sem ették, akkor más felszínire. A végén beállt az a rendszer, hogy pihentettem 15-20 percet a pályát, aztán az első dobásokra kapás, ami vagy akadt vagy nem. Aztán megint 15-20 perc pihi, megint kapás. Így délután 3-4 óráig egész jól elszórakoztam. Aztán délután 5 körül jött a menetrendszerű apadás. Bíztam még a szürkületben, de 5 óra után összesen 5 kapásom volt, abból csak egy mini balin jött ki. A mérleg pedig több mint 40 felszíni akció és 13 megfogott balin.

Az egyik ezt köpte ki

A balinok nagy része tele volt halpiócával. Fürtökben lógtak rajtuk, nem győztem leszedni. Többnek a torkában és a szájpadlásán is láttam. Azt az egyet kivéve mind méretes volt, de nem volt igazán kiemelkedő hal köztük.

Az este megint totál süket volt, így nagyon hamar eltettem magam, hogy a hajnali balinokat méltóképpen fogadhassam. Persze a következő hajnal már nem adta. 3-4 kapás és egy megfogott hal lett a mérleg. Fél 7 körül szedelőzködtem is, gondoltam hazafelé még útba ejtek pár helyet, hátha... Ebből aztán már akció sem jött ki, az a 3 hely amit megnéztem nem adott balint.

Szóval ilyen az, amikor előre bemondod, hogy mivel lennél elégedett, aztán az élet felülírja. Persze ha kijön a felszínis harcsa, vagy a nagydomi, akkor más lett volna, de így bizony maradt hiányérzetem... Lehet telhetetlen vagyok. Barna itt is nagy gratula a harcsához meg a kitartásodhoz!

Nektek hasonló jókat!