Úgy tűnt hiába siettem azon az estén, hogy még legyen egy-két óra sötétedésig. Nem adja.... Szürkület van és néhány gyenge akción meg 2 pici domin kívül nem történt más. A front meleg szele ráadásul erősödik a naplementével és egyre több a levél a vízen. Nem csoda hiszen október 2.-a van és a fák már hetek óta egyre csak kopaszodnak. Korainak éreztem még szeptemberben, amikor először szembesültem vele komolyabban, majd eszembe jutott, hogy sok beteg fát láttam idén. Rengeteg száradt el részben vagy épp a nyár derekára már színesedtek a leveleik. A fenyő és tölgy ültetvények a dombok között ugyanúgy, mint a vízparti füzek vagy nyárfák, bár ez utóbbi talán nem annyira...

 Ezeken filózom miközben egy ígéretes részhez érek, amolyan utolsó esélyként, bár a hitem már nincs velem. Fogynak a fények és talán fél óra van még a teljes sötétedésig. Itt meglassul és mélyebb a víz, 50 méteres szakaszon mind a két oldal jó lehet, majd van még kétszer ennyi, ahol a jobb parton vannak a haltanyák. A lábszár középig érő vizet lassan felváltja a combig majd a fenékig érő mélység, de a tuti bedőlt fa még messze van. Mégsem bírom ki és megcélzom... Persze az történik ami lenni szokott, ha türelmetlen a pecás, mert a fa száraz ágai egyikén landol a csali. Kicsit mérlegelek, majd egy könnyed rántással sikerül leugrasztani... mázli!  Miközben gyorsan becsévélem, mert egy úszó levélkupacon landolt, figyelmes leszek valamire. Apró rovarok egyre többen és többen keringenek a víz felett. Kell vagy 1-2 perc mire leesik, hogy mik azok és mi történik. Pici fehér kérészek kezdik rajzásukat a napnyugtával, amik hasonlóan fehérek mint az augusztusban rajzó közismert Dunavirág, de annál valamelyest kisebbek. A felismerést követően kicsit feléledt a lelkesedésem és közben, a telibe trafált fa is ideális távolságra került, úgyhogy újra próbálkozva megcéloztam a felette lévő sarkot. Oda pottyant és úgy ahogy kell, majd rögtön megmozdult a víz és 3-4 felszínen puttyogó aktus után az ötödik már akasztásban végződött ... Szép! Becsület halnak mindenképp...

Mire elengedem már annyira felerősödött a rajzás, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Szedések, rablások, mindenfelé... a kis terület egyszerre életre kelt, pedig pár perce még úgy tűnt nincs is a vízben hal. Helyben állva, csak csípőből forogva szórom amit kapás és kapás követ, de nem bírom megfogni őket. Egy elég aktív negyed óra után végre agyonveri komolyabban is valami..

A buli megy tovább, mert 10 perc alatt négy halam is lesz. Egy kis domi és két kölyökbalin odaragad, miután egy bitang jó öblös cuppanással szedi le a csalit valami szebb, de 2-3 pumpa után lemarad. Nagyobb balinra tippelek..  Ez volt akkor az utolsó és vége lett... a rajzásnak is.  Teljesen besötétedett, és olyan erős szél kerekedett, hogy hullámokat vet a víz, pedig ez itt nem jellemző. Az eseményeken felpörögve még egy darabig kitartottam, de fél óra elteltével elindulva visszafelé a vízben lassan, lassan lépdelve és közben próbálva a fák susogásából kiszűrni valami árulkodót. Egy darabig semmi, de aztán egyszer csak egy tolóhullám tűnik fel, ami a fodrozódó víz ellenére is jól kivehető. Pont jó szögben dobom elé, mert talán 3-at tekerek a hajtókaron, mikor gyönyörű kapással agyoncsapja a vízfelszínt... egy, az előzőhöz hasonló forma és már boldog is a pecás :D

A viharos szél miatt már elengedve a pecàt, de még itt-ott dobva párat, egy totál jellegtelen részen megint leszedi egy ugyan olyan. Honnan kerültek elő ezek??  : )  Ezt már a partra kimászva fotózom, ami után nem is mentem vissza. Helyette inkább a korai kelést tervezgetve indultam a kecóhoz...

 Reggelre sokat zavarosodott de nem volt azért reménytelen. A kemény melegfront hatására még a víz is melegedett az éjszaka folyamán, de ennek ellenére nagyon csendes etap volt.  2 órányi szinte üresjáratot követően, csak bőven a napfelkelte elmúltával volt pár akció. Viszont abból az egyikért, már megérte ennyit menni...

A visszaúton bandukolva, még ránéztem a patakon nyár közepe óta épülő hód gátra. Iszonyat masszív építmény lett mostanra és a másfél méteres víz megtartó képességével bizony a legnagyobb ilyen amit eddig láttam. A patakbefolyó alatt lévő bedőlt fánál még pár percet időzve kirángattam az ágai közül egy átlag ballert, majd arra a hétre elköszöntem a víztől...

Úgy terveztem, hogy a szeptembert búcsúztatom vele, de végül október köszöntése lett belőle 1-én. A kora délutáni érkezés pont jól sikerült, mert a reggelre mondott eső kitartott délig is. Így mire kiértem már nem kellett az esőcuccal bajlódni. Mázlim is volt, mert útközben majdnem meggondoltam magam, hogy egy másik csatornán egy terepszemlével kezdek, de az idő rövidsége miatt végül ezt kihagytam. Aminek a jutalma rögtön érkezés után talán a harmadik dobásra a jó öreg banánnal, egy jó kondiban lévő és vaskos csatorna töltelék lett... :D

Könnyű bottal, felszíni csalival... azért elég jó móka már egy ilyen. Nem? : )

Ahogy visszacsúsztattam, a második dobást egy retúr balin szedi le... 5 dobás 2 hal... könyveltem is a folytatást. :D Erre ezek után vagy 2 órán keresztül szinte semmi, csak 1-2 kóbor tolóhullám sejtette, hogy nagy lesz a kontraszt, ez nem olyan lesz mint a múltkori peca. Minden beállót megszórtam a felszínivel, akár láttam valamit, akár nem, majd elő a csukás szortiment... az egyik alkalommal gyanúsan sunyi módon próbált rá a banánra valaki. Rögtön megkínáltam egy kanállal, amit félúton meg is evett... végre megint halam volt. Egy átlagos csati csuka vágta át magát a békalencsén, egészen a merítőig...

Ezután kicsit kezdtek felélénkülni a halak és Tomi bream-jét is bebombázta egy hármas balin de végül az utolsó pillanatban meglátott és lefordult. Ezt leszámítva csak a felszínire és néhány izgalmasabb akción kívül két kölyök balin és egy kis csuka után, egyszer kellett csak elővenni a fényképezőt, ill. kétszer, de másodjára nem a halas fotó miatt. : )

A tervel ellentétben ami az volt, hogy sötétedés után maradok kicsit felszínizni a nagyobb balinokra, nem sikerült és már sötétedéskor eljöttem. Feljött a hold, kitisztult az ég, ami hatására olyan verőfényes holdvilág lett, hogy inkább világosodott mintsem sötétedett. Abban meg nem hiszek így elpályáztam, de hiányérzet mégsem maradt bennem...jó volt, és megkaptam amiért jöttem.  Azért a dombok között csordogáló kis folyó! Ami most inkàbb egy hömpölygő àradat! Az... azaz igazi...valamiért. :)  

Sziasztok!

Görbüljön!