Az elmúlt hetek a másik Ász tevékenység bűvöletében teltek. Tavaly ilyenkor még nem hittem volna, hogy valaha ilyet mondok, de gombászat számomra legalább annyira élvezetes és élménydús örömforrássá ill. kikapcsolódássá vált, mint a horgászat. És ami talán még ennél is fontosabb, hogy ennek jobban részese tud Kinga is lenni. Ez nem örökölt, nem velem született mint a peca szeretete, hanem csak egy elhatározás volt. Ami leginkább valahonnan has ill, gyomortájékról és nem felülről érkezett szerintem... :D Még csak tanulgatunk, de az idei év igazán alkalmas volt az alap ismeretek megszerzésére és a helyek feltérképezésére, aminek persze korán sincs vége... soha nincs vége. Néhány kép erejéig mutatnék egy kis ízelítőt, de lelkes amatőrként nem kontárkodnék bele a dologba túlzottan. A horgászblogok kihaló világában is van valaki, aki sokkal jártasabb ebben. Korábbi gombatémájú írásaiba én is gyakran belelapozok és első kézből tudom, hogy készülőben van egy új, Somodi Csaba oldalán. ( Mosoni Horgász)
3 hét peca nélkül azért már untig elégnek bizonyult és bár közben 2x is elindultam a csatornákra, de elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem egy-két jónak tűnő gombás részt a közelben.... :D
.... a mezőn és a fák között bolyongva pedig úgy elszaladt az idő, hogy éppen csak rá tudtam nézni a vízre pár olyan helyen ahol idén még nem jártam. Sajnos semmit nem vesztettem a késői érkezésekkel, mert túl alacsony, nagyon hínaras, vagy tömeg fogadott. Nem éreztem, hogy komolyabban horgásznom kellene, de levezetés képen azért dobtam itt-ott. Kapás helyett azonban megint "csak" a gomba... némi Déli-tőke elszórt csoportjai okoztak örömöt.
Ezután jött november... és első hétvégéjén rögtön fejest is ugrottam egy jó Szigetközi pecába. Mármint a terv ez volt... amivel sikerült jól mellényúlnom... :D Mivel Zsolt pár nappal korábban volt fent, amiről olyan átéléssel és részletességgel számolt be, hogy totál bezsongtam. Persze ehhez az is kell, hogy nagyon szeretek ott lenni és már két év kimaradt... talán ezért sem voltam elég körültekintő. Nem foglalkozva az intő jelekkel, mint az előző napi eső és az aznapi viharos szél ilyenkor levélhullás idején.... Röviden: Délutáni érkezés áradásban, uszadékban, sárban kínlódás, kis peca még az elején. Amikor még csak szar volt a víz, nem pedig oltári fos... Pár baller...jórészt az aprajából, nem is részletezem. Azért jót kirándultam. Talán csak dacból aludtam mégis kint, ...csak azért is... alapon :D na meg, hogy másnap kicsit kódorogjak és az sem baj, ha gombát is találok közben... Tudom! Már megint ez a gomba dolog.... de mit tegyek? Az legalább összejött... :D
Mivel szabim már nincs, megint egy hetet kellett várni, hogy nekifussam újra. Hosszú hét volt, de eltelt valahogy és péntek este végre felmálháztam a kocsira a csónakot, ami már idejét sem tudom mióta porosodott a garázsban... és másnap jó korán, azaz elmúlt szombaton irány újra a Duna.
Egy rövid reggeli etapra Tomit is sikerült befűzni, ezzel is megkétszerezve az esélyeket azon a szeszélyes akadón amit leggyakrabban télen szoktam meglátogatni, régebben azért elég rendszeresen. Most sajnos nem adta és ütés nélkül úsztattuk a plasztikokat majd 3 órán át, miközben a békéshalak gyakorlatilag körberöhögtek minket. Majd miután egy féltonnás fatörzsel is közelharcot kellett vívni, a szabadulásunkért, amiből egyébként valami rejtélyes okból kifolyólag elég sok úszkált mindenfelé, feladtuk a helyet... és Tomi is búcsút intett. Én meg elindultam, hogy bejárjam a környék azon helyeit, ahol tapasztalatom szerint, össze szoktak bandázni a balinok lehűlő ill. hideg víznél.
A szikrázó napsütésben igazán jól telt az idő, de valahogy sehol nem találtam a halakat. Közben egyre gyakrabban vonzotta a tekintetem a parti nyárfás és képzeletben már a gombák keresgélését tervezgetve és kövér laskákról ábrándozva próbáltam feldobni a hajnali keléstől igen csak lankadó figyelmem. Majd el is indultam egy kinézett erdős szakasz felé, amikor útközben eszembe jutott egy rész, ahol érdemes lenne még dobni párat...hátha. És ekkor...ezzel a döntéssel pecsételődött meg a nap sorsa. Ahogy közelebb érve rácsorogtam a pályára miközben dobáltam, egyszeriben feltűnt, hogy a szélében fürdik a keszeg. Meglepett a dolog mert nem számítottam rá, hogy 10 fokos víznél gyakorlatilag a bokrok között a sekély vízben lesznek a halak. Persze egyből a szélét kezdtem vallatni, váltva wobblert és twinyót mikor hirtelen egy bitang vehemens kapás lehelt életet a szinte már elkönyvelt horgásznapba. Majd egy elég ütős két óra következett...
Szó szerint ütős, mert nem kímélték a cuccot. Az elején furcsa módon ütöttem pár luftot, mert képesek voltak úgy megtolni a csalit, hogy nem értem őket utol. Ezek általában nem akadtak meg, de aztán többé kevésbé meglett a jó szög és tempó, amivel 9-et tereltem végül szákba. Köztük egy dagi, teljes hosszra 78 centis 4-es forma, egy 3-as, 2.5-ös, 2-es meg az apraja.... :D Kb 2x ennyi akció volt és kettő akadt le. Egy brutálisan nagy, vagy inkább kövér jószág, ami már összevissza forgatta a csónakot vékonyan akadt. Volt vagy 4.5-5 kg és nem sokkal a merítés előtt fordult le, meg egy 3-as ami kiugrott és röptében engedte el a horog.....de ezek már a vége felé történtek, szóval annyira nem ütött szíven. 1-2 kivétellel szinte mind az első törésről jött, ami ott ennél a vízállásnál 2-3 méterre van a parttól. Négykor átállva, süllő reményében vallattam meg a zátony esèseit de nem adta. Pedig jónak tűnik, csak meg kell tanulni meghorgászni szerintem....talàn kiderül legközelebb : )
Görbüljön!!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bandita11 2020.11.11. 09:31:36
A horgászó séf · http://horgaszosef.blogspot.com 2020.11.11. 14:37:38
bandita11 2020.11.11. 16:24:08
Barnabás.. 2020.11.11. 17:44:22
Csak most tűnt fel, hogy kimaradt egy lépés...
Azért remélem nem vagy csalódott? : )