Persze...persze.. tudom. Hogy is lehetne elcseszett...?...  hiszen kint vagy. Azt csinálod amit szeretsz ...ennél több minek. Jó... mondjuk azért járunk, hogy fogjunk is valamit. Néha-néha legalább....  azon az estén, két dunai betlivel a vállamon már pont így voltam. Jó lenne fogni...  na nem valami sok halas peca. Nem is úgy készültem, talán nem is az volt a cél. Csak egy-két kapás, esetleg egy halat...  csak egyet...    Ami után 1-2 hétig talán ki sem jövök, csak emésztgetem...ízlelgetem.  Az adrenalin cunamit beosztva, csak csepegtetve ez idő alatt mint az infúziót...  :D     .. azon az estén...    benne volt a levegőben. Mondjuk ha minden alkalommal bemondod ezt... akkor néha be is jön :D   Mivel az elsődleges hely foglalt volt, maradt a második. Van harmadik, negyedik is... de azért azok nem annyira kedvencek, csak olyan ha kiszorulok, akkor se menjek haza típusú pálya...  volt addig az estéig.  :D 

A plusz kitérő miatt már erősen szürkül mire kiérek a kőre, pedig utálok sietni. Minek is centizem így ki sokszor..?  nem értem, és ennek köszönhetően csetlek-botlok befelé menet. Ha lát valaki azt hiheti hogy be vagyok b....a  :D Erre még a szokásos negyedórás átszellemülős nézelődést is lefaragom 1-2 percre, miután még ki sem fújom magam, dobom is az elsőket... süllőre pályázva. Pár dobás után, beletol valaki majd elnehezedik.... jó halat akasztok. Örülök... ilyen gyorsan .. szuper... majd mivel elég furán védekezik és közben megérzem, sőt szinte hallom milyen sűrűn pattog a fogakon a zsinór, az örömöm inkább keserű izgalomba csap át... mert nagyon úgy fest, hogy csuka állt be a süllő helyére. A 23-as fonott épp csak annyira bírja a fogait, hogy semennyire...de felcsillan a remény.  A 28-84-es bottal feltépem egy pillanat alatt és miután a 4es körüli csuka tátott szájjal dob magán párat a lábam előtt látni, hogy a pofáján belül a 11 centis wobi keresztben és bizony keményen nyírja is a zsinórt. Elsőre nem engedi a kopoltyúfogást ezért tarkón ragadom. Ez a méret azért már elég necces így, de megvan...   vagy 5 mp-ig. Mert ahogy ki akarok lépni a partra, csap egyet, mire kicsúszik a kezemből...  a másik kezemben lévő bot még bólint egyet... és belazul....  elharapta :(    A halvesztés szar, de rosszabb ha sérül vagy nyomorodik közben a hal is...  Anyáztam egy keveset majd jobb lett ahogy elképzeltem amint egy perc alatt kirázza magából. Remélem úgy lett...    Kis pihi után lecsíptem egy arasznyit a zsinórból és kotorászni kezdtem a kapcsos dobozba. Célzottan harcsára nem szoktam karabinert használni, csak a not-a-knot de pont egy olyan akadt a kezembe amin volt egy 30 kilós gyorskapocs. Hirtelen úgy döntöttem, hogy ...á  jó az most. Még annak tudatában is  ahogy Zsolt járt pár nappal korábban a törött kapoccsal... Ennek a döntésnek majdnem csúnya lett a vége....  persze a majdnem az nem számít, de így leírva hátha jobban bevésődik, hogy ...SOHA még 1x  :D  

Csoda, hogy nem nyílt ki... a szája széléhez feszülve egyszerűen összenyomódhatott

Eseménytelen két óra után gondoltam megnézem a másik helyet, hátha elmentek róla, de csalódom...  visszamenni már nem volt kedvem, így ekkor jött képbe az a mentő pálya a közelben. Régen voltam ott ezért némi sötétben szédelgés után találok csak rá. Egy bokor miatt tökig beállok, hogy legyen rendesen mozgásterem lengetni és hajrá..    Erre a részletre már nem emlékszem, de valahol 4-5 dobásból adta be. A limányban lassan ahogy keresztben sodródott a wobbler alig 5-6 méterre tőlem szívta rá magát. Olyan erővel, hogy rögtön megfájdult a csuklóm és ekkor ...szinte ezzel egyidőben villant be az agyamba a kapocs.  Bakker.....  !!    Nem fogtam rá... próbáltam óvatosan és inkább kicsit elengedve sétáltattuk egymást. Nem volt nagy mélység előttem és a parti kövektől elég jól el lehet azért tartani a 240-es bottal. Ha lejjebb ment, na ... nem sokat csak 5-10 métert, botladoztam utána... hol vízben, hol a parton. Míg egyszer csak feljött...     ekkor 40-es nek gondoltam és láttam, hogy az akadás miatt nem kell aggódni. A felső horog átütötte a gereben fogait ilyenre nem is emlékszem. A hátsó meg a szájsarokban...   pár kör után már "csak" 30-as nak tippelgetem, de valahol a 30-35 között lehet az igazság :D   Közben minden alkalommal, ahogy magamhoz pumpáltam, elengedte magát és elvitte a víz, majd ahogy hozzáért a part megugrott és kezdődött minden elölről.  Egyszerűen nem tudtam visszahúzni, olyan erős volt az áramlás a kő előtt. Ráadásul ilyenkor kiflibe is rakják magukat...plusz a tátott szája mint egy zsák a folyásban. Néhány ilyen parthoz simulás után azért már nyugton maradt annyira, hogy a bottörést elkerülve óvatosan a zsinórnál megtartva sikerült először megérinteni, majd még egy tiszteletkört követően, állkapcson is ragadni..... ölelni, fotózni, mérni(164cm)....... és elengedni.

Most jönne az, hogy miután elengedtem... néztem ahogy elúszik...üldögéltem, nézegettem a vizet mielőtt boldogan eljöttem...stb..  ...de ez unalmas már......    amúgy elfeküdtem egy kidőlt fán és csak bámultam az éjszakába :D  Azt is csak itthon vettem észre, hogy elintézte a kapcsot. Majd arra is rádöbbentem, hogy majdnem elvesztettem.... még jó, hogy a majdnem az nem számít.. ; )

 A visszaengedésről lett egy rövid vidi, csak a lemerülő lámpa fényénél élvezhetetlen.... talán azért kirakom később...

Sziasztok!

Barna