Szinte csak megszokásból néztem rá a vízügy oldalán a dunai vízállásra aznap és rögtön felszisszentem...  jön a víz végre...  Kicsit át kellett szervezni a hetet, mert másnap már mentünk volna a telekre kirándulni de egy júniusi áradás kihagyása ezekben a kisvizes időkben, bizony okozott volna álmatlan éjszakát.. :D   Mondjuk így is... de legalább volt miért. 

Miután döntés született, hogy másnap este támadok, eléggé bezsongtam mert már egy hónapja nem jártam a nagy folyón. Ennek köszönhetően viszont eléggé felszívtam magam és ez már fél siker. Mivel finom pecából, kis halakból volt elég mostanában a telek környékén és a csatornákon,  ezért könnyebb is volt a sokkal bizonytalanabb nagyvadra fókuszálni..... bár az első este nehéz volt. Nagyon nehéz, mert az akkor még pezsdülő vízben, gyakorlatilag körbe raboltak a kisebb süllők. A nagyméretű wobbit próbáltam ugyan nekik valóan tálalni, de semmilyen szinten nem érdekelte őket. Persze ... tudom. Miért nem vittem finomabb cuccot?  .....hogy kicsit másképp, kicsit máshogy is, de nem.  Nem!  Csak azért sem. Túl sokszor szívtam már meg... és nálam az működik jobban ha nem osztom meg az erőimet... :D Csak a balinos cuccot vittem be pár felszíni csalival, de akkor nem mutatták magukat így elő sem vettem.  A harmadik este egyszerűen csak nem volt szerencsém. Foglalt volt a pálya és annak ellenére, hogy láttam, hogy csak balinoznak, nekivágtam az ártérnek egy másik hely irányában. 20 perc gyaloglás után, már szürkületben hallom, hogy elindul a csónak. Bakker.!...  kis dilemma, hogy mi legyen, de mivel csak félúton voltam a másik hely felé, inkább visszafordultam. A vihar amiért a csónakos is tiplizett, már a közelben dübörgött, de én pont ezért is jöttem ki aznap, hátha előtte vagy utána beadja. Az időzítés azonban nem volt jó, mert ahogy kiértem elkezdett esni, szakadni, fújni...  Kis dobálás után fel kellett adni a pecát és mire elcsendesedett annyira, hogy újra kimenjek, már 11 körül járt az idő. Viszont az az igazi vihar utáni mély csend telepedett a vízre, amit úgy szeretek. A szél elállt, a fákról még csöpögött a víz, a holdfényt viszont takarták a felhők.... ha engem kérdeztek akkor ideális volt..... hajnal 1-ig erőltettem, mégsem adta be.

Na de....  a második este viszont történt valami. Az áradó víz napközben kiment a fák közé és már befelé menet hallom a balinokat. Jórészt a fák között csipegették az ivadékot, de néhány rendesebb jószág azért a fák előtt is melózott a sneciket néha kiütve a bokrok közé, de elég elszórtan. Kevés dobással, csak felszínikkel,  kivárva a jó alkalmat próbáltam nem szétcsapni a pályát, de 8-10 akció és egy lemaradt hal jutott csak sötétedésig. Miután elkezdtem azt amiért igazán jöttem és beálltam combig. Csak pár dobáson voltam túl és még javában kerestem a jó szöget meg egy kényelmes követ amin a legjobban lehet állni. Mert nagyon nyomott a víz és fontos, hogy jó stabilan álljon az ember egy ilyen dunai pályán, mert akár  az uszadék is elnyomhat, egy 40-50-es hareszről nem is beszélve, ami már a kapás pillanatában képes kibillenteni még engem is, pedig elég dagadt vagyok :D  Szóval óvatosan tipegek ide-oda miközben a wobbler ugye a vízben és olyan 20 méterre egyszer csak megüti valami. Mondjuk elég bizonytalan voltam a kapásban, mert előtte raktam fel ezt a kétrészes wobblert ami kicsit mélyebben jön mint amivel addig dobtam és mivel még sodródott is azon filóztam, hogy csak odaütődött a fenéken valamihez. Kicsit felemelve a spiccet húzom tovább, meg-meg állítva mert felúszó wobbler és ezzel is követve a csökkenő mélységet. Mikor 5-6 méterre, pont mielőtt a parti töréshez ért volna, agyonüti valami olyan erővel, hogy magamban egyből bemondom a harcsát. Ahogy emelek rajta egy nagyot, mert ha itt letör akkor vége a mókának, oldalra indul és mikor utána lépnék, hogy jobban eltartsam a kövektől egyensúlyt veszítek, majd félig ülve és támaszkodva érzem azért, hogy enged a hal és közben azt is ahogy befolyik a víz a mellesbe. A következő pillanatban már felszínen dob magán párat és csak ekkor konstatálom, hogy becsapott rendesen a rövid fárasztás miatt ez a jó kondiban lévő hal, mert bizony ez nem haresz...  lesz. Egy kis kézitusát követően, már ölelgetem is a gyönyörű süllőt.

 Ezek után elég gyorsan elengedtem az estét. A hely is szét lett csapva és a hódok is megjöttek...  ez a méret ugyan már együtt jár a harcsával, de akkor úgy voltam vele, hogy azt majd talán beadja másnap. Nem így lett, de ezt már írtam az elején...  sebaj. Lement az áradás, többet nem mentem vissza, helyette irány újra a kis folyó,... erről majd legközelebb... ; )

Görbüljön!

Barna