fishingeverywhere

Az elmúlt hét nem a pecáról szólt. Pedig nagy víz volt, és ezt szeretem. menni kellett volna, de nem úgy jött ki a lépés. Hétvége a szüleimnél, botokat be, majd szombaton. Na de hova? Duna már apad, Körös már apad, meg hozzájuk úgy is a Tisza van a legközelebb, az még árad. Ez lesz a megoldás. Idén még úgysem pecáztam a Tiszán. A vízállás miatt teljes a tanácstalanság, fogalmam sincs ez a vízállás hol, milyen parti viszonyokat eredményez, na de úgyis találok majd helyet csak időt kell rá szánni. Így du. 3 körül el is indultam. Harcsát reméltem a szennyes árban, ekkor még nem is sejtettem, hogy 6-ig túl is leszek a peca érdemi részén, jókora meglepetésekkel... :)

Leértem és kávészínű víz fogadott. Kerestem a helyem, de egyik sem tetszett, persze csak a túlparton láttam megfelelő részt. Hát akkor irány a másik oldal! Kis kerülő, nem kevés dzsungelharc után bejutottam. És itt kezdődött az a peca amit elképzelünk magunkban minden alkalommal, mikor elindulunk a vízpartra. Először nem is nagyon dobáltam, korán volt még úgy 5 körül. Néztem a vizet, kipakoltam, kajáltam, semmi mozgás... Vártam a szürkületet, az estét. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy iszonyat zavaros a víz, miért ne mozoghatna a harcsa, de akár a süllő is nappal az áradásban? A Dunán többször fogtam már fényes nappal felszíni wobblerrel jó süllőket áradásban, a harcsa meg köztudott, hogy bemozdul ilyenkor. Felraktam egy élénk színű duelt, ami nagyon erősen veret, majd elkezdtem dobálni. Kicsit mélyre tört, ezért néha le-lekoccant. Az egyik ilyen lekoccanás után a megállítottra kaptam egy süllős ütést. Na! még lesz vmi a végén... A süllő fognyoma szépen megmaradt a puha wobblertestben. Komolyabbra vettem a figurát. A következő dobást hosszan leúsztattam ahogy a sodorvonal határához ért megállítottam. Spicc magasan fent, nehogy elakadjak, pont nézem a spiccet, szépen ugrál az intenzív veretés mellett, mikor BAMMM! telibeverte az álló wobblert. Gyönyörű kapás volt! Kettőt rúg, aztán jön mint egy nylonzacskó. Mi ez? Még a balinok is cirkuszolnak néha az első megiramodások után, de ez csak jön, mint egy fűcsomó. Messzebbről csörlőzöm be, tudom, hogy hal, akkorát vert oda, de semmi életjel azóta, csak a súlyt érzem. És ekkor felbukkan egy hatalmas garda! Uhh. Már megérte lejönni...

Gyorsan visszateszem és csalit váltok. A part közelében már nagyon akadozik, nem akarom beszakítani. Egy friskyt dobok, ez az erős sodrásban kellően veret. Kettőt dobok, mikor újra az előzőnél is nagyobb BAMMM! ez már igen, így kellene minden pecán! Benne marad a finezze, gyorsan lehúz 3-4 métert, aztán szépen elkezdem magam felé pumpálni. Na vajon mi lesz? Az első tippem nagy balin, de aztán egyszer csak megáll és elkezdi rázni a fejét. Bakker süllő! De milyen! Szigorúbbra veszem a fárasztást, hamar odakerül elém, de még mindig nem tudom felhúzni. Megy pár kört és akkor meglátom a hátát. Milyen süllő? Nagy süllő! :D Na gyorsan vigyük dűlőre! Látom, hogy jól akadt a wobbler, másodikra meg is tudom fogni a kopoltyúfedőnél. Baszki, megvan! Van vagy 5 kiló!!! :) A szokásos adrenalinfröccs. Ha az előbb azt éreztem, hogy megérte lejönni, akkor most a végtelen elégedettség érzés sem jó szó... :D

Megmérem grippel, kicsit túlbecsültem, csak 4,5. Kell, vagy 5 perc, mire rendezem magam, de gyorsan újra dobok. Ilyenkor nincs idő megállni. Megint talán hármat dobok és milyen az élet: pont ott tartanak a gondolataim, hogy elő kellene venni a 100 gr-os MPP-t a 19-es powerrel, mert ha beüt a harcsa bizony meleg pillanatok köszöntenek rám, mikor megjön az az igazi mindentvivő BAAAAAAMMMMMM! Nem szarozik, egyből perecben a bot, visít a kis shimi, 3x is nekiugrik, az eltelt 5 mpben közöm nincs hozzá, mikor takk! Pattan a zsinór! Hogyazabüdös*;~ˇ^! Valszeg mélyre szívta a számára kicsi csalit és ennyi kellett, hogy elvágja a zsinórt. Üröm az eddigi felhőtlen örömben. Elő a keményebb cucc. Mondanom sem kell, hogy a következő órában akcióm sincs erre a botra... Vissza a finezze 15-ös power kombó. Ezzel gyorsan kicsapok, két 40esforma egyensüllőt. Ki érti ezt? Persze a gopro végig velem, csak bekapcsolni felejtettem el szokás szerint... :D Közben jön a szürkület, amit megúszok kapás nélkül, na majd az éjszaka!

Sokáig semmire semmi, nehezen látom be, hogy ez a vonat elment... Na akkor csináljunk vmi egészen mást! Elő a felszínis dobozt, éjszakai felszínizés a kedvencem. Szinte egyből kapások, balinok basztatják a csalikat, de csak odavernek, egyik sem akad. Gyakran váltom a csalikat, mikor egy békára kb. a hatodik kapásom már megakad. Egy pici balin ragadt oda.

Még volt 3 kapásom, abból az egyik nagyon jó hal volt, felrobbant a csali alatt a víz, de egyik sem akadt. Úgy tűnik érdekli őket a csali, de még nem jött el az igazi szezonja. Na majd hajnalban. Közben eléggé aggódtam, mert nem annyira messze folyamatosan csapkod a mennykő, csak nem mossa el a pecát...

Aztán hajnalban ugyanez megy tovább. Van, hogy a lábam előtt ver oda, van hogy a sodrásban, de egyik sem akad. Nem is erőltetem sokáig. Még az időjárásfelelős is kegyes volt, mert megvárta, míg elindulok és csak utána szakadt le az ég. Az idei első tiszai pecám elég jól sikerült! :) Hasonló jókat mindenkinek!