fishingeverywhere

Két estés horgászatra készültem. A Duna is a célpontok között volt, sokakkal ellentétben én szeretem a nagyvizet ami hétvégén is jött. A legtöbbször fogok a legmocskosabb áradásban is, persze ilyenkor máshol kell a halat keresni. Nem utolsósorban még mindig tartja magát az a horgászbabona, hogy zavaros áradásban nem eszik a hal, és én ennek örülök. :) Ez olyasmi minthogy ősszel érdemes csukázni. Csukázzanak csak ősszel, addig legalább engem nem zavarnak tavasszal meg nyáron csukázás közben. ;) Végül ismét a Körösre esett a választás elsősorban azért, mert szerettem volna egyet csorogni. Már írtam, hogy az éjszakai felszínizés a kedvenc módszerem, lassan itt a szezonja, ha a halak is így akarják. Ahhoz pedig hogy megtudjam érdemes-e menni néha tesztelni kell a vizet. Az elmúlt év nagyon jó volt, remél(t)em, hogy az idei is hasonlóan jó lesz. Szóval a péntek egy holtágas csónakos pecázásra lett belőve, a szombat meg annak a függvénye, hogy alakul a péntek.

Odafelé beugrottam egy másik holtágra, pár dobásból összeszedtem egy makettsüllőt. Ott is hagytam a helyet.

Megérkeztem, kipakoltam, vízreraktam a csónakot, bepakoltam :D Őrület mennyit kell cuccolni egy kis pecáért! Még egész kellemes időben indultam el, majd 1,5 km megtétele után leszakadt az ég. Persze tudtam, hogy jön a front, de ez egy olyan szeglete az országnak, ahol nagyon ritkán esik. Na most esett! ahogy kell. plusz az elmaradhatatlan szél, ami csak bónusz az ilyen esőre... Sokszor gondolkoztam rajta, hogy a horgászat elválaszthatatlanul együtt jár-e egy kis mazochista hajlammal, vagy csak engem vert meg az ég az átlagnál hülyébb természettel? :D A lényeg az, hogy a reményhal az a hal, ami utoljára hal meg és amit soha nem fogunk ki és ez most is így volt. Majd csillapodik. Faszt! ha eláll a szél majd beindulnak a halak. Ahha, de sosem áll el. na még ezt a helyet, itt a múltkor rommá fogtam magam. hát ma nem. Szóval szórtam, szórtam, de minek. F7-től először lelkesen, majd egyre kevésbé lelkesen dobáltam, majd éjfél előtt beláttam, hogy ez nem az én napom lesz. Ilyen az amikor az embernek van ideje horgászni,de már amikor kimegy tudja, hogy nyugodtan otthon maradhatott volna, a kádban is fogna annyi halat, mint az aktuális vízen amin horgászik. Na és itt jön mindig a reményhal... amit persze sose fogunk ki. :/ Olyan szél volt, hogy villanymotor nélkül villámgyorsan hazaértem. :D Elég volt csak felállnom a csónakban és olyan gyorsan repített, hogy 10 méterre a csónak elé kidobtam a csalit és mire végeztem a bevontatással már 10 méterre a csónak mögül jött. Szerencsére jó irányba fújt. Legalább ennyi pozitívum volt az estében... :D

Másnap aztán a dilemma: az idő javul, talán estére már jó is lesz, bevállaljam még egyszer a holtágat, vagy váltsak. Mivel totál halott volt este a pálya, így a váltás mellett döntöttem. Rengeteg időm volt még estig, így megint megnéztem pár helyet. Találtam egy olyan, de olyan pályát. Ide még megyek majd pecázni... Persze 10-ből 9-szer az ilyen helyek nem érnek semmit, de mindig ott van az a 10%. Végülis erről szól a peca. Valamit belelátsz a helybe, és ha jók a megérzések akkor tényleg ott lesz a hal. Vagy nem. Majd meglátjuk! Nem akartam más holtágakra menni, így délután irány az élő. És megint megtörtént, ami már annyiszor... Nem állítom, hogy pont az én süllőim miatt, biztos más is fogott itt és ezeknek hamar híre megy, de hatan!!! ülték a helyet. Mivel ez egy picit szűkös placc, így méterenként ültek egymástól és süllőztek. Kinek mit jelent a peca, nekem nem ezt, így odébálltam. Most jött jól, hogy a múltkor új helyeket is néztem, így megcéloztam az egyiket. Az eső eláztatta a gátakat, így terepjáró nélkül nem volt ajánlatos közlekedni. Letettem a kocsit, összeszedtem a legszükségesebbeket és begyalogoltam. Csak a szokásos dolgokat felejtettem kint: polárszemüveg, gripp, gopro :D. Mindegy. Jól tettem, hogy viszonylag korán bementem, mert ahogy megérkeztem rá 20 percre ajtócsapódás. Vannak horgászkollégák, akik rendelkeznek terepjáróval. :D ez max. kétemberes hely, ők hárman voltak, álltak vagy negyedórát felettem, hátha elmegyek, de persze nem, így végül ők mentek. Most már csak az estét kellett kivárnom. Ja! Annyi busa volt a pályán, hogy egy bevontatásból 3x koccantam beléjük. Sosem értettem azokat, akik folyton busába akadnak pergetés közben, mert szoktam olyan helyeken horgászni, ahol sok a busman, de én még sosem vertem kabátba őket. Mondjuk ennyi még sosem volt előttem, mint most. (meg is lett az eredménye) Kicsit aggódtam is, hogy elverik a többi halat, amit a rablások hiánya csak megerősített. Eljött a szürkület és beindultak a halak. Az addig halott pálya egyre-másra adta a rávágásokat, halakat. A süllők úgy ettek, de úgy ettek. 5-öt akasztottam meg, abból 3 jött ki, plusz a rávágások fél óra alatt. Nem dunai átlagméretben, de ebben már volt azért 40 centi körüli példány is. És csak a fényváltás. Mintha Dr. Hunyady Attila- A süllő horgászata című könyvéből doktoráltak volna. És ezt a hajnal csak tovább erősítette. És csak a kisebbek... Szinte megvan a kép, ahogy a süllőmama kizavarja a kotuból f9-kor a kölyköket, de 9-re otthon kell ám lenni!!!

Csak a hetes és a kilences ssr-t ették, minnowkhoz hozzá sem nyúltak. Ahogy teljesen beesteledett volt egy nagyon aggresszív rávágásom is hetes ssr-re, kb. 3 mp és 5 méter zsinór lehúzása után távozott. Megnéztem a csalit, harcsa. Idén be vagyok oltva ellenük... Volt még egy klasszik kapásom is. Kb. 3 méterre a parttól letettem a csalit és a part mellől elindult a tolóhullám a wobbler felé. Finoman indítottam, reméltem harcsa lesz. Tekertem kettőt, majd telibeverte! Jó hal, de hamar világossá vált, hogy egy nagyobb balin. Pár mp után már jött, mint egy rongyzsák. Nem mértem mekkora lehetett, de az biztos, hogy az idei legnagyobb volt, vhol a 2,5 kilón túl, talán 3 is megvolt.

És ami még sosem történt velem... :D Felraktam egy flatrap-et és első dobásra visító fék. Pár mp-ig azt hittem harcsa, de aztán gyorsan világossá vált, hogy busa lesz. És bizony az is volt. Úgy 4-5kilós. Hát elvesztettem a busaszüzességemet. :D

Közben elmentem a kocsihoz aludni. F4-kor keltem és ismét tankönyvi süllőmozgás fogadott. Első dobásokra már kapás, fél órán belül megint kijött 3 süllő, benne egy itt már szépnek számító 4x-es.

És aznapra ennyit osztottak nekem. Rengeteg idén a kissüllő, most kellene az ellenőrzés, mert ezek nagy része őszre sajnos el fog kopni. A harcsákat egyelőre nem lelem, úgy látszik a tavalyi jó év után idén nekem jön egy soványabb harcsafronton. És ne legyen igazam, de lehet idén az egérúszás érdeklődés hiányában elmarad. Tavaly tele volt a kert ilyenkor már pocokjárattal, meg egérrel, idén még egyet sem láttam. Na majd meglátjuk...