Túl vagyok egy betlis csatornapecán, egy dunain és egy tiszain. A csatiról nincs mit írni, magas, gyors, zavaros víz, két ütés gumira (valószínűleg ua. a sügér mindkétszer) és ennyi. Reméltem, hogy tudok majd felszínizni, de az erős folyás ezt meghiúsította, a gumit, a vasat meg nem ették akkor és ott. Ezek után a Dunát céloztam meg, egy egész estés pecát szerettem volna tolni. Kiérve gyönyörű kép fogadott: élt a víz, feketéllett az ivadékoktól. A 15-20 centis kisbalinok csapatokban aprították a kishalakat, a nagyobb balinok is kivették a részüket rendesen a zabálásból. Nagyon-nagyon régen nem láttam ennyi ivadékot a Dunán. Talán pár év és mégis lesz változás? Remélem... Aztán már a helyre érve a balinok sztrájkoltak, de én úgyis süllőért mentem, szóval türelmesen kivártam az idejét. :)

Szürkületkor kiálltam amennyire tudtam a kő szélére és a karom kinyújtva tartottam ki a botot, mert így értem el az általam legjobbnak gondolt részt. Itt elég erős sodrás volt és itt simult rá a sodró víz a visszaforgó részre.  Megtartottam az erős sodrásban, egyhelyben már vagy 20-30 másodperce, amikor hatalmas ütést kaptam, a botot is fordította volna ki a kezemből. Ez az! Egy pár másodpercig balinnak hittem, mert fel is csapott, de aztán egy masszív süllőt láttam felbukkani. Gyorsan nyakon ragadtam és le is centiztem, kíváncsi voltam pontosan mekkora. 60 cm lett kereken, szóval egy centivel nagyobb volt, mint a múltkori... :D Soha rosszabbat! Tőlem év végéig maradhat ez a minden alkalommal plusz egy centi :D Maradtam éjszakára, bár ne tettem volna! Ott kezdődött, hogy fél 12-kor elindultak a hajók és fél kettőig folyamatosan tolták. 7 vagy 8 ment el és kellett jó félóra, míg megnyugodott a víz. Pont mikor az első odaért volt egy durva kapásom, de bambultam. Hasonlóan erős volt, mint az előző süllőnél, de meg sem akadt. Mindenesetre az ssr-9-emre ütött egy lyukat. Aztán aludtam egy keveset, a hajnalt megtoltam, de semmi. Már egész világosban botot cseréltem, balinokra készülve, mikor első dobásra a parttól elég messze leütötte vmi a 11-es originalt. A 7-28-as finezze benne maradt a halban, először csak pumpált egyhelyben, aztán elindult és kiakadt... A kisebb horgok nem tartották meg rendesen. Úgy látszik Barna pechszériája rgályos... :D Süllő volt ez is. Ezzel az originallal még nem fogtam süllőt és az oldalát szépen végigszántotta. Volt 3 jó halam, egyszerűen bénáztam. Rablás egyébként egyetlen egy sem volt egész este. Se balin, se süllő.

Tökéletesen akadt

Gyere 5 év múlva...

Pénteken aztán beszéltem Barnával. Jön az áradás a Tiszára, repül a kérész, hét elején menni kellene. Persze ilyenkor nem tud ő sem, meg én sem szabit kivenni :/ Aztán szombat dél környékén sms: menjünk a Tiszára, hátha elkapjuk a rajzást, meg legalább az áradás elejét pecázzuk meg. Én ott álltam két mozijeggyel a kezemben 1órára, erre mit mond az én kedvesem? Menj! Mindig tudtam, hogy egy angyal... :) Jegyet visszaváltottuk, 4-kor találkoztunk Barnával és irány a Tisza. Persze a Tisza mentén özönvíz, rajzás elhalasztva. Talán 5 db kérészt láttam repülni egész este. A víz rohamtempóban jön fel, de legalább a hal mozog. A hidegfront jó szokott lenni süllőre, ez hamar be is bizonyosodik, mert kicsapok egy szűk 50-est. Kb. 2 hónapja vettem egy hester carpot, láttam benne a süllőt, elég hamar beadta. :) Ezekután volt egy halam J-11 -re, talán kisebb harcsa-erre azért nem tenném fel az életemet- ami pár taktus után lemaradt, meg egy 40 körüli kisebb süllő, ami a lábam előtt fordult le a friskyről. Hála az előző egész estés pecának, kettő körül elfogyott a szufla, és a hajnalt nem tudtam meghorgászni. Barna persze végignyomta, majd a következő bejegyzésében biztos be is számol az eredményről. Csodáltam a kitartását, de én kidőltem. Szóval így jártam az elmúlt pecákon. A sokhalas estéket nem akarja adni idén, de kivárom. Eljön még az én időm. Elképesztő a kontraszt egyébként a Tisza és a Duna között. Az a nyugalom, ami a Tiszán van, az számomra hihetetlen. Itt nem fordulhat az elő, hogy 2-2,5 órán keresztül nem tudsz horgászni a hajóforgalom miatt.

Az új wobbler avatva

 

Hazafelé aztán festményszerű tájon át vezetett az utunk, lőttünk is pár képet mindketten.

 

Sose nézz hátra! Mondjuk ezért érdemes volt

Hasonló jókat!