Hihetetlen, hogy lassan 40 éves horgász fejjel :) most jutottam el először a Balatonra. Ezúton is köszönöm Zsolt barátomnak, hogy megadta a kezdő lökést. Kingának, hogy elengedett :))  A főnökömnek, hogy a fél fizetésemet beletankolhattam a kocsiba :D  Magamnak, hogy május óta nem voltam képes a derék támaszt beépíteni a kenuba és így a 3 naposra tervezett túrából másfél lett :(  és azóta is úgy járok mind aki beszar....t. De nagy élmény volt.
A hét elejére tervezett indulásból kedd lesz, de lehet, hogy szerda. Aztán hív a haver, hogy ő már vasárnap du. lemegy. Na így tervezzen vele az ember :)  De megérezhetett valamit, mert az első estéje volt a túra leghalasabb pecája, nem is akármilyen hallal a végén...de ez az ő sztorija :)
Én csak kedd délben siklottam ki a nád nyiladékból, de ami ott fogadott azt én, aki még tengernél sem járt soha, nem is tudom leírni. A folyókhoz szokott szemem szinte fel sem fogta ezt a hatalmas víz tömeget.
Ahogy az ég egybefolyik a víz felszínével és csak a bárányfelhők, meg a vitorlások törik meg a két közeg elmosódott kontúrját.... nem semmi...gondoltam és elindultam az orrom után. Szerettem volna körbenézni egy kicsit, vízről  látni egy aprócska szeletét ennek a világnak. Nem győztem magamba szívni a nádasok jellegzetes illatát, amik még a velencei tónál töltött gyermekkoromból oly ismerős volt. Úgy elméláztam evezés közben, hogy arra lettem figyelmes, milyen messze vagyok már a vízre tételi helytől. Sajnos már korán sötétedik, így visszafordultam, nehogy az ismeretlen vízen, rám sötétedjen. Na meg a naplementével már a horgász ösztönöm is elkezdett bizseregni és visszafelé már a zsinórt is bevizeztem itt-ott.
Mivel kimondottan, csak a csukák voltak a célkeresztben, ezért a hínár és nádfoltokat, öblöket dobtam. Az áttetsző vízben, igyekeztem a csónaktól minél távolabb horgászni, de a pontos dobások viszont kötelezőek, mert különben csak egy nagy hínár tépdesés az egész.. Ezt ülve kivitelezni nem is olyan könnyű. De azért az első kapásig nem kellett sokat várni. Egy nagy hínár folt és a nád között húzott, könnyű arany kanálra durrant oda egy szebb csuka, de sajnos egy sűrű hínár csomóba menekült és rövid huzavona után le is akadt.  Első Balatoni halnak nem lett volna rossz ez a másfeles csukesz de így jártam. Csak egy nagy adag hínár, meg egy pikkely maradt utána a horgon.
Ahogy közeledtem a barátom által kijelölt ígéretes helyek felé, úgy szaporodtak a kapások is, de nagyon nehéz volt fogni belőlük. Óvatosságuknak dacára azért 3-4 kapásonként sikerült egyet-egyet megszúrni, és lencse végre is kapni néhányat. A jobbakhoz nem volt szerencsém, a legnagyobb azért talán elérte az 55 centit és a csak egy volt 45 centi alatt, ami ugye az elhozható méret határ erre felé.
Este Zsolttal egyeztettünk.  Beszámolt ő is az élményeiről, és megállapította, hogy sajnos napról napra gyengébben eszik és, már nyoma sincsen a vasárnapi mohóságuknak. Ezt megerősítette a másnap reggel, mikor szinte már nyeletni kellett őket. A kanalat bökdösték, a gumit csak húzogatták. Rengeteg leakadás mellett, a végletekig variálva a vezetés ütemét és a csalikat, azért pár darabot sikerült fogni. És már egy jobbnak mondható szűk  60 centis is beugrott.
A rövid kapás időszakot követően csak a böjt volt nap közben. Ami most kapóra jött nekem, mert folytathattam az előző nap megkezdett felderítő utamat. A műhold térképen kinéztem egy ígéretes kövezett részt, és arra felé vettem az irányt. Érdekes módon, arra sokkal zavarosabb volt a víz, mint előző nap. A kinézett területen meg a sok hínár is nehezítette a pecát, így nem is erőltettem túl sokat. Egy másik alkalommal azért megnézem majd mikor a hínár már, vagy tavasszal még nem lesz ennyi. A kövekre kiülve élveztem a napsütést, ami pergető horgászként nem a kedvencem, de ott az átmelegedett köveken, jó volt sütkérezni. A tarisznyából is elő került az a bizonyos vörös hagyma, de nekem volt kenyerem és szalonnám is hozzá. :)  Ezt követően vissza is indultam inkább az ígéretesebb területek felé. A szokásosnak mondható rövidke időszak amikor ettek, most már tényleg nagyon rövidre zsugorodott. Az igen izgalmas előző napi akciódús peca helyett most már csak kevés helyen volt esemény, de az többnyire ki is jött, de ezek mérete szinte mind a 40-45 centis tartományban mozgott. Ha jól emlékszem 4  darabot fogtam, de ha nem lett volna több száz méter a kifogásuk között, azt hittem volna, hogy ugyan azt fogdosom vissza :)

Ekkor már a derekam tudta, hogy másnap nem ülök vissza. Én csak akkor jöttem rá, amikor este a parton kiegyenesedtem.... vagy csak próbáltam? :)

 

Üdv!

Barnabás