Bandita barátom hanyagolja mostanában a pecát, mondja Ő.... bár szerintem inkább egy igazán ütős visszatérésre készül, ahogy ismerem   :))   Addig is én próbálom meg tartani a frontot, ha megengeditek.


A szombati domi parádé után, nem hagyott nyugodni a vérem, és hétfőn este visszamentem.  Egy másik szakaszt vettem célba, hátha ott nagyobbakat sikerül fogni. Ezen a szakaszon fogtam a korábban említett helyi rekord domolykómat, ami a maga, farok tőig mért 53 centiével bitang ellenfél volt az akadós terepen. Inkább csak a szerencsén múlott, hogy sikerült kivenni.  Ezt meg sem közelítette horgász élményben, egy Dunai sóderesen fogott egyéni rekord domolykóm, pedig az faroktőig mérve 56 centi volt. Balinozás közben jött egy erősebb cuccra és 8 centis minnow-ra
Ezek az élmények jönnek elő bennem mindig, mikor úton vagyok a víz felé. Csak más hallal attól függően, hogy mire megyek éppen célzottan :)

Dunai legnagyobb domim szintén 2015-ből


Na de visszatérve a hétfőre.  Kevés időm volt, mert ott sötétben nem érdemes próbálkozni a rengeteg akadó, meg a parti növények miatt egy csali temető lenne.  Ezért az alaposság minden igénye nélkül, csak a jónak vélt helyeket dobtam amik már régebben is bizonyítottak. Pedig van, hogy a legjelentéktelenebb helyről jön a szép hal. Az első helyen már kapásom is volt, talán a 2.-3. dobásra oda ragadt egy kis-közepes domi.

Múltkor már ekkorának is örültem a sok kicsi között.  Ugyanitt nem jött másik. Ez legutóbb is így volt, hogy egy helyről nem jött több. Ez nem azt jelenti, hogy egy beállóból, hanem pl. egy bedőlt fából. De ha van rá mód akkor több irányból is megdobom az ígéretes akadót, törést, padmalyt vagy akármit. Mert nem ritkán ad még többet is. De most egy hely egy hal. Sebaj haladok tovább. Egy szűkület utáni lassabb vizű akadós részen  felszíni bogár utánzatra jön még egy kicsit nagyobbacska. Lejjebb egy kis szigeten fen akadt uszadék alól is fogok egyet és rögtön utána egy apró csukát is.

A sziget túloldalán, a víz alatti folytatásán a gerinc mellett is lakott egy. Haladok feljebb a folyóparton. Egy víz fölé hajló a vizet éppen csak érintő fa ág alá is dobok. Beesőre leveszi a domi és jót fröcskölve adja tudtomra nem tetszését :) Azt hittem, hogy szét csapta a kis vizet, de két méterrel odébb egy bokor alól megint kapásom van. Valami furcsa, nem a megszokott lüktetős kirohanásokat érzem, meg nem is küzd olyan hevesen. És jól sejtettem, hogy megint egy kis csuka vergődik a horgon. Egy "mély" kanyar padmalya előtt is akasztok egy jobbat. A magas part miatt bottal emelem ki de érzem, hogy ez a méret már necces így. Kicsit meg is hajlott a vékonyka horog, de bírta.

Egyre sötétedik itt a fák alatt, már a vakut is használni kell. Pedig kint a mezőn még bőven világos van. Szaporábbra veszem, mert van egy kedvenc helyem amit még meg akarok nézni. Kis sziget, padmaly, tuskó minden van ott. De most csak egy ütésem van itt, pedig vallatom vagy 10 percig. Túl sötét lesz. Elindulok vissza felé és látom, hogy van egy kanyarulat ahol kivágták a fákat. Ott még van elég fény, meg nem is túl akadós. Dobok még párat gondoltam. Az elsőre beüt a domi. Nem giga, de aznap ez volt a legnagyobb...

Kellemes elégedettséggel ültem kocsiba. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket ez a szakasz. Egész szép domik is jöttek, a korábbi pecához képest. Aggódtam a tavaszi gyenge kezdés után, de most már nem :))

Nem dőltek rekordok, nem ropogtak a botok és zsinórok a nagy harcsák, süllők alatt, de mégis jó volt... :)

Görbüljön nektek!

Üdv:

Barna