2018 január 2, kedd

28-án már nem bírtam magammal. Mennem kellett. Akkor már hetek óta peca nélkül voltam, nem tesz ez jót nekem sem, meg a környezetemnek sem. :D Mivel épp a szüleimnél voltunk ezért csak a domizás jöhetett szóba. Ennek megfelelően pakoltam a csalikat és hosszú idő óta először minimál cuccal indultam neki. Egy fél doboznyi wobbler, vagy 5 darab pici gumi és ennyi. Szerintem vagy 10 éve nem horgásztam ilyen kevés csalival. Mondjuk én az a pecás vagyok, aki egy pecán megúsztat akár 15-20 csalit is, de persze ennek a többszörösét viszem mindig. Soha nem lehet tudni... :D Itt persze még ez a két maréknyi wobbler is sok volt. Igazából egy wobblerrel dobtam végig a napot, a már bevált harcedzett SR-7-tel. Ennek is megvolt persze az oka. Egyrészt az, hogy a folyó nemrég ment vissza a medrébe, az átlagoshoz képest +60 centi volt benne, ami itt soknak számít. Ennek megfelelően opálosabb is volt, mint a megszokott. Másrészt ez már itt bizonyított, nyilván jobban hittem benne. Már korábban beszereztem pár darabot Barna csodacsalijaiból is, de azokhoz most magas volt a vízállás, így egy idő után visszakerültek a dobozba.

Talán 5 perce dobáltam, amikor egy taknyos elnehezedő vmire ráhúztam- inkább hittem falevélnek, ágnak, mint kapásnak- de biztos ami biztos. Persze hal volt és itteni mércével nagyon jó hal. Kétszer láttam villani, jó 50+-os lehetett, majd kiakadt. Ha ez domi volt, akkor eddigi legnagyobb domim, gondoltam. Aztán hamar tisztázódott, hogy csuka volt, mert a fluoro előkét megszőrözte kicsit. Innentől azért nagyobb motivációval dobáltam. A melegebb időben nyerő gyorsabb részeket most hanyagoltam, kerestem a meglassuló, visszaforgó vizeket. De innentől nem adta azért könnyen. Mederközépről azért sikerült megcsípnem egy majdnem méretes csukát. Nőnek-növögetnek.

Aztán elértem egy szinte teljesen jellegtelen részhez, annyi extra volt benne csak, hogy az én oldalamon a növényzet még vízben volt. Gondoltam hátha rejt csukát, de csukák helyett domik ültek benne. Egy rövid szakaszon először két kis domolykót reptettem (annyira kicsik voltak, hogy a bevágás lendületétől repülő halak lettek) persze le is akadtak. Aztán sodrásnak felfelé dobott wobblerre ismét egy taknyos kapással már egy jobb hal jelentkezett. Először azt hittem megint egy jobbacska csuka, de hamar megláttam, hogy egy nekem jónak számító domi dolgozik odalent. A hátsó horog egy ága fogta csak, így óvatosan fárasztottam. A kivétellel megszenvedtem, mert akkora buflák feje volt, hogy alig tudtam átfogni. De persze csak kivettem életem eddigi legnagyobb domiját. :) Nem mértem, de 40+ és jó kilós lehetett. Bearanyozta az utolsó pecámat.

Nem messze ettől a helytől még ütöttem egy kiscsukát, de ez már csak a bónusz volt. Ezután átmentem arra a részre, ahol azt a hatalmas domit láttam a múltkor, de ezt a szakaszt egyszerűen nem tudom megfejteni. Még halat sem adott, csak pár kapásig jutottam itt. A napot végül még egy rontott kapással zártam. Esőben kezdtem, és egészen addig voltak akcióim, amíg esett, ahogy elállt lehúzták a rolót. Soha rosszabb évbúcsúztató pecát! Meg úgy általában soha rosszabb pecát...

 

Hasonló jókat!