2018 április 5, csütörtök

És tényleg. Majd kiderül, miért is... Április 1-e pirosbetűs ünnep nálam. Szabadulnak a pettyes haverjaim. Próbálok mindig pár napos túrát rászervezni, így volt ez idén is. Az én Drágám hála az égnek megértő, tudja hogy nekem ez a feltöltődés. Ilyenkor új helyeket iktatok be, mert fontos, hogy sokféle vízen horgásszam, szeretem ezt a fajta változatosságot. De vagy nagy csalódás a vége, vagy az idő tesz úgy keresztbe, mint most és marad a kétség, hogy vajon a front miatt nem evett, vagy tényleg nincs ott hal. :D 4 napra terveztem, a másodikon már hazai vizek felé vettem az irányt. Az első napon a fejletépős frontbetörés tett keresztbe, a másodikon a beáradt vizek. Másfél nap után irány egy hazafelé útba eső Duna-holtág. Mikor megérkezem még az egyik oldala tiszta, de már itt is folyik be a víz. Volt kb 1 órám, egy kapás, pont eggyel több, mint az elmúlt másfél napban. A befolyó zavaros víz tényleg egy óra alatt elintézte a pályát, irány a másik holtág. Itt is csak egy része tiszta, szintén egy kapás, majd rövid idő alatt  a palackzöld vízből lett 40-50 cm áttetszőségű. :/ Ez az én formám... Az időzítés mindig fontos, itt elszúrtam rendesen. Mondjuk feltérképeztem új vizeket, egyszer még biztos megyek arra, gyönyörű részeken jártam.

Most hogyan tovább? Kivettem 2 nap szabit, visszamondjam, vagy próbálkozzam tovább? Motivációs szintem pont a 0-n volt, de Barna gyorsan átlendített... :D Másnap ő is szabin, toljunk egy közös pecát. Ok, de hova? A csatik vállalhatatlanul néznek ki én meg nem szeretek kávéban horgászni. Nem mondom, hogy nem foghatsz csukát, de az esély jóval kisebb, mint tiszta víznél. A belvíz miatt visszafelé folynak, zavarosak. Barnának persze most is van egy jó tippje mit nézzünk meg. Másnap reggel ott találkozunk. A víz tökéletesen néz ki, meg is lepődtem. Nekiindulunk, pikk-pakk egy kapás, egy hal. Végre!!! Aztán egy beállóból 4-5 kapás, mind egy sávból. (ahogy változtak a fényviszonyok délután már ki tudtam vennni, hogy egy hínársáv volt ott, onnan ugrott ki mind) Az első olyat odaver, hogy magam is meglepődöm, be sem kell vágni neki, az erős bot is köszöni tenné a dolgát, de hirtelen megkönnyebül... Nézek ki a fejemből, próbálom feldolgozni mi történt és akkor realizálom, hogy a kedvenc csalim is odalett. Na ennyit a fluoróról. a 0,74-est úgy harapta el, mintha ott sem lett volna. Pech. Régi bölcsesség, hogy az a legnagyobb, ami elmegy, de ez biztos, hogy csati szinten szépségdíjas lett volna. Mindig megfogadom, hogy soha többet fluoro, csak az acél, nem tudom mikor tanulom meg végre... :/

Utána max kettőt dobhattam, kaptam is egy szép ütést, ez már ült és egy ívásban megfáradt, viharvert, félszemű 55 körüli végre kijött.

Volt még pár kapásom ami nem akadt, aztán újra helykereső üzemmódba váltottunk, otthagytuk a tutit. Mikor ilyen kevés helyen lehet pecázni, mindig felértékelődik, ha találunk alternatívát, így nekiindultunk. Az első helyről visszafordulunk, a közelébe sem tudunk menni az utak miatt. A másodikat is egy kisebb 2 kilométeres gyalogtúrával érjük csak el, de ahogy meglátom a vizet én gyakorlatilag fordultam is vissza. :D A belvíz megtette a hatását... Barna maradt, én átmegyek egy másik részre, rápróbálok ott is. Nem adja, Barnának sem. Délután Ő egy másik csatira váltott, sajnos kevés szerencsével. Közben kapok egy ellenőrzést, szerintem vagy 15 éve pecáztam itt először, azóta soha egyszer sem láttam ellenőrt. Természetesen minden ok, az ellenőrök jó fejek, remélem minden pecán "zaklatnak" majd.

Kora délután vissza az első szakaszra, sok mindent írhatnék, de nem teszem. Volt egy tökéletes 2,5-3 órám, aztán leálltak, de addig hihetetlen agresszivitással támadták a csalikat. A tiszta vízben nagy élmény volt végignézni a kapásokat. 6 hal, 3 lefordult, egy megharapott és még 6 kapás volt a nap mérlege. Soha rosszabbat.

Másnap ugyanoda vissza. Mintha egy másik vízen horgásztam volna. A frontbetörés elintézte a csukákat, sok-sok óra dobálással 3 kikövetésig, egy mellévágásig és egy kapásig jutottam. Hazafelé, még 2 vizet beiktattam, de az egyiket végigülték a pontyozók, a másik meg nem adta. Szóval nehéz kenyér ez... de ezért is szeretem annyira! 4 nap, 10 különböző víz, sok-sok kilométer összesen 6 halért. Megérte? Nekem mindenképp!

Nektek jobbakat!