Ma itthonról horgászom.. :)

Szombat este van és mint ahogy egész héten, most sem horgászom. Helyette itt pötyögök a gépen a magam lassú két ujjas módján :) Lusta vagyok, vagy fáradt? Egy ponton túl már nehéz szétválasztani a két dolgot. Pedig a délelőtti fű nyírás közben még nagyban tervezgettem az estét, hogy melyik távoli cél felé vegyem az irányt. Mert innen minden messze van sajnos. Sokszor már az utazgatás gondolatától elmegy a kedvem. Pedig már megszokhattam volna, hogy egy leugrós peca is oda-vissza legalább egy 100-as nál kezdődik...km-ben persze. És minimum egy, de leginkább másfél, két óra is kell mire az indulásból, az első dobások lesznek. Persze nincs ezzel nagy baj, mert valaki a munkába jár ugyanennyit napi szinten. Én ebből a szempontból talán szerencsés vagyok, mert azt megúszom 12 km-el oda-vissza. És biztos sokan vannak még hasonlóan szörnyű helyzetben. Ha cserélni lehetne, mit választanátok? Én, nem tudom...a fordított helyzet sem túl jó opció... Az ideálisat kb. annak gondolom, hogy a munka hely felé fél úton legyen egy jó víz. Otthonról meg rálássunk egy másikra, ahova csak lekerekezünk 2 naponta, amikor a munkából hazajövet éppen nem álltunk meg fél úton... :D De jó is lenne, nem? Talán egyszer összejön... Addig meg a legközelebbi természetes víznek megmarad az esővizes hordó. Lehet, hogy egyszer rápróbálok, mert akkora szúnyoglárvák vannak benne, hogy már talán meg lehetne próbálni őket valami vertikális csalival :D
Azért ahogy megígértem beszámolok a múltheti Tiszai túráról is, de előtte egy korábbi este, amikor csak pár órára néztem le.
Amolyan idei első szemlének szánva, ill. a régi táborhelyünk élhetetlen idén a szúnyogok, és a favágások miatt. Ezért néznem kellett egy kicsit szellősebb, naposabb, és fürdésre is alkalmas helyet. Nem kevés vér és verejték árán :) találtam is egyet és remélem, hogy működni fog. Talán lejutunk pár napra nemsokára és akkor lehet majd ismerkedni a közeli horgászhelyekkel is.
Ezen a délután a folyamatosan ismétlődő záporok miatt, nem mehettem a kedvenc helyemre. Olyan helyet kellett választani a parti pecára, amit meg lehet közelíteni ilyen időben, komolyabb dzsungelharc nélkül is. Ezért átkompoztam a másik oldalra, de majdnem kudarcba fulladt a terv, mert a komp nem tudta rendesen megközelíteni a rámpát, a feltöltődött hordalék miatt. Az előttem lévő kicsit alacsonyabb autónak meg túl meredek volt a lehajtás a kompról ill. a felhajtás a rámpán. Már majdnem vissza kellett fordulni, amikor hoztak még pallókat a kereke alá és így sikerült, a kipufogón csúszva de sikerült felhajtania. Közben volt idő nézni a folyót. Mindig lenyűgöz a Tisza látványa. Vadsága, ami persze sokszor a hátránya is, de mégis ott érzem igazán, hogy vadvízen vagyok...



Sajnos a viharok miatt tele volt a teteje mindennel amit el lehet képzelni. Már a kompról láttam, hogy nem lesz könnyű a peca. Nem is szövögettem nagy terveket. Még volt 1 óra szürkületig amikor leraktam a kocsit és elindultam az ösvényen. Ügyelve, hogy csak az orron át lélegezve elkerüljem a szúnyogok belégzését. Ez többnyire sikerült is... múltkor szét haraptam egyet véletlenül, és iszonyat keserű volt . Nem ajánlom senkinek.. :D
Kiértem a nagy kövezett kanyarhoz. Megnéztem pár helyet és az egyiknél néhány balin izgatta a kishalak véget nem érő tömegét. Pár dobás után azonban be kellett látnom, hogy a wobblert nem lehet ilyen koszban húzni. Így inkább a szélén, a tisztább sávon gumiztam. Kicsit mélyebben és lassan meg-meg emelgetve, mert szokott itt lapulni pár kisebb csuka a parti kövek mellett.
Így is volt...
Egy vékonyka 45-ös után nem sokkal egy kisebb is jött, ami lerázta magát ill. láttam, hogy könnyedén megszabadulhat a horogtól, ezért hagytam neki... kicsiből már jól állok :D
Még a gumival sem volt egyszerű dolog a pergetés, de szürkületben ugyanígy a parti kövek mellől egy sztenderd süci is kiugrott egy fotóra. Kicsit később még mindig a fehér pulse shadra, volt egy botpengetős ütésem is, de nem akadt meg sajnos. Pedig a búcsú hal lett volna, mert nem sokkal ezután eljöttem...
Élt a víz egyébként. A kisebb süllők minden felé, még a folyó közepén is pukkantak időnként, de harcsa rablás is volt a távolban. Jó volt hallgatni... amíg fel nem jött a hold... utána csak az újraéledt szúnyogok hada...és egy tücsök ciripelt búcsú dalt.
Az elmúlt hét szombatján már a csónak is velem tartott. Egy éjszakára baromi macerás dolog, de most ez van...
Bíztam a kérész rajzásban is azon az estén, de sokáig úgy tűnt, hogy elmarad a vihar miatt, ami a környéket kerülgette.
Általában 6 körül szokott kezdődni, de a legintenzívebb a fél 8-tól a sötétedésig tartó időszak. Most meg már elmúlt 7 és alig párat sikerült megfigyelni. Már kezdtem lemondani róla és el is indultam egy süllős hely felé, amikor belefutottam kicsit erősebb rajzásba egy kanyarban.
Ne....már megint...
Szedések és loccsanások voltak sokfelé, így bőszen dobálni kezdtem. Váltva a wobbleres botot, a másik botra szerelt legyes, műcsalis ill. balinólmos kombóval. Így talán még nem is jártam. Egy csomó kapás volt, légyre is wobblerre is, beesőre meg mindenhogy, de egy darabot sem bírtam fogni. Egy óra leforgása alatt, csak két akasztott halam volt, de egyik sem jött ki. Valamit nagyon rosszul csináltam. Közben jött a vihar szele, és bár a rajzás csak kis mértékben csökkent, a felszíni mozgások szinte teljesen megszűntek. Mivel a szürkület egyre erősödött, inkább megpróbáltam a süllős pályát. Alig, hogy leraktam a súlyt és elrendeztem a soraim. Megállt a szél és olyan rajzás kerekedett az erősödő sötétedésben, amilyet már nagyon régen láttam. A fotózáshoz már sötét volt, de pár szellem képen kívül vakuval sikerült néhány érdekes kép a kis lidércekről...



Csak úgy susogtak a sötétben, és amikor már vége szokott lenni a rajzásnak, akkor lett igazán erős. Leálltam a helyről és a folyó közepére csorogtam, ahol újból elkezdtem a legyes kombót erőltetni, mert rengeteg szedés volt megint. Egy-két kapás után akadt meg valami nem nagy. Nem is láttam a sötétben és persze az is lemaradt... Így már a tök sötétben álltam vissza a korábbi helyemre, ahol egy szokásos süllővel vigasztalódtam, mert már egy kicsit bosszantó volt ez az este.. :D

Ja, vissza az egész :)...... még a süllő előtt amikor vissza akartam állni a helyre és lassan motoroztam felfelé. Ekkor lettem figyelmes, hogy a parti kövezés egy rövid szakaszán ívtak a snecik és a karikák. (Onnan tudom, hogy reggel láttam őket megint.) Beálltam úgy, hogy megtudjam dobni ezt a részt. Fél óra és semmi. Utána 2x elcsorogtam előtte, de semmi... ekkor befejezték. Nem messze innen beálltam süllőre, de nem hallottam már ívást. Utána elkezdtem csorogni, felszínezni, de nem fogjátok kitalálni, hogy semmi!!! Csorgás közben lettem figyelmes, hogy egy nagy visszaforgóban szinte forr a víz. Süllő, balin melózott a milliónyi kishalon. Beálltam rá, és azt sem tudtam néha, hogy merre dobjak, mert 1-2 percenként rablások voltak mindenütt. Egy 50méter hosszú, 10m széles területet képzeljetek el, lassan forgó vízzel. Szinte az összes csalit megúsztattam amiben láttam valamit, de csak 1-2 kisebb akcióm volt. Ezen a ponton már úgy voltam, hogy fejest ugrom a kövekre, de aztán egy jobb öngyilkos jelölt, csak megszánt a hajnali derengésben :D

Egy izgalmas és egyben bosszantó éjszaka volt. Nem is kellett koffein az éberséghez... :) Tavaly szintén gyengén adta nekem, de ha ez a szitu mondjuk 2-3 éve van akkor könyvelhető lett volna 3-4-5 süllő legalább...nem tudom mi van! Lehet elfelejtettem horgászni.. :D
Reggeli fényekkel megjöttek megint az ívó snecik és karikák. Érdekes módon a kövek között, bent a partban is lehetett hallani a küszöket. A karikák meg többször kiugrottak a kőre. Legalább fél órát szántam rá, hogy csináljak pár jó képet, de ők is csak szívattak. Mindig lemaradtam, a megfelelő pillanatról ...A balinokat már meg sem említem, mert azt mondjátok, hogy csak kamuzom.. :D
Itt volt.....
Meg ott... :)
Ő meg egy hód...
Támad a veszett hód... pedig nem is fa csónakkal vagyok... :)
Nektek azért jobban görbüljön!!!
Üdv!
Barnabás