Hirtelen jött az ötlet, illetve csak egy elengedett megjegyzés Ervin barátomnak, hogy valamikor kiugorhatnánk közösen. Mi nem voltunk még, ők meg rutinos tengerhez járók... Nem volt komoly szándékom, de azért érdekel. Évek óta halogatom, mint a tető felújítást vagy a kerítés festését..  :D  Na meg a pénz is annyi minden másra kellene...stb   alapon...  Most viszont nem volt kecmec. Pár napra rá már csörög is, hogy egyeztessünk időpontot..(pfu..  ezek komolyan gondolják)  Az első opció nem volt jó nekünk, a második meg nekik, hát "sajna" nem jön össze.  Gyorsan elengedtem a dolgot azzal, hogy majd jövőre....  :)   1-2 napos csend után, éppen kezdtem megnyugodni mikor csörög Ervin. Ok..a szállás megvan! Mikor beszéljük meg a részleteket??  ..........Na paffffff... :D

Az éjszakai sima út után, reggel 6 óra előtt értünk a komphoz, ami átvisz Rab szigetre. Meleg, száraz, és brutál viharos szél fogadott minket. Komolyan tartottam tőle, hogy letépi a kocsiról a kajakot, rólam meg a gatyát, amin elég lazának bizonyult a gumizás, de mindkettő bírta a kiképzést. Pedig álló helyzetében is úgy mozgatta a szél az egész autót, hogy ilyet még nem tapasztaltam.  Miután a komp hatalmas gyomra megtelt, lassan elindult a rövid, talán 20 perces útjára.  Mi persze egyből felmentünk a fedélzetre és a korlátokba kapaszkodva, a viharos erejű szélben is élveztük az utat.  Elnézve a tajtékos hullámokat ezen az alig pár km. széles csatornán csak találgattuk, hogy mi lehet kint a nyílt tengeren. Közben többször ránéztem a kis kajakomra, és erősen elbizonytalanodtam.... :D  Másnaptól volt érvényes a 3 napos horgászengedélyem és bíztam benne, hogy csendesedik az idő...   Ekkor még nagy terveim voltak peca téren, de infóm az szinte semmi. A tervek azonban szép egymásutánban füstbe mentek. Kevésnek bizonyult ez az 5 nap ahhoz, hogy felvegyem a fonalat.  Viszont láttam ígéretes helyeket, halrajokat, szép részeket...és persze sok minden mást is.. :)

Pl:  Találtam egy szennyvíz befolyót, ahol rengeteg tengeri pér táplálkozott. Csodálkoztam is a parton, hogy milyen jó kis hely, homokos fövennyel egy csendes öbölben és sehol senki??  Hát amikor este visszamentem dobálni és fordult a szél, már tudtam az okát.. :)) Másnap délután, kajakkal meg is találtam a parttól pár száz méternyire ahogy a fenék felől tör fel a szennyvíz. A pérek ugrálása mutatta meg, de csak egyet sikerült nyakon csípnem pergetve. Azt is csak a kínomban már a wobbler elé kötött kis plasztik rákkal a sokadik próbálkozásra... Ha csonti, vagy hasonló lett volna nálam, akkor szerintem máshogy alakul...  A partól 10-20 méternyire, az arasznyi zavaros vízben meg más fajta halak keresgéltek a homokos iszapban. Volt pár szebb tolóhullám is amik okozóit úgy kiló körülire saccolnám.  Egy feederrel és valami természetes csalival, szerintem jó eredmények lehetnek ott is.

A képen nem látszik, de a kajak orra előtt pár méterrel jön fel a szennyvíz...

A vízben sokkal nagyobbnak tűntek.. :)

Az este feltámadó és reggelig kitartóan fújó szelek miatt, csak két alakalommal tudtam a kajakba ülni, mert a nappali peca a melegben és az elkerülhetetlen tömegben nem az én műfajom. A szennyvízbefolyó környékén kívül azért mást is akartam látni.. :D  Ezért, amíg a többiek fürödtek és búvárkodtak, én leléptem néhányszor egy kis terepszemlére.  Így jutottam vissza a sziget komp felőli oldalára, ahol igen mély vizet sejtettem, már a part közvetlen közelében is. Némi szemlélődés után el is dőlt, hogy másnap hajnalban ide jövök vissza a kompkikötő mellé.

Mint kiderült, ott szemben a kőszirt előtt úgy 40-50méteres víz lehet..

  Persze, hogy azon a hajnalon nem fújt komolyabb szél. A teraszról bámulva a holdfényes tenger sima tükrét vívódtam, hogy kihajózzam a szállás alatti sekélyebb öbölbe, vagy tartsam magam a tervhez és nagyvad reményében irány a mély víz...  Utóbbit választottam.  Kint persze fújt a szél. Méghozzá hátulról, így a 100gr-os pilkert eldobtam vagy 100 méterre is....  De hiába. Egyszer ütötte meg valami keményebben, amit már a karjában érez az ember, de ennyi volt. A nap feljött már a sziklás dombok fölé, mikor volt még egy akció. A banán wtd-t valami lekövette és egyszer odavágott neki, de utána semmi....ja de, egy fiatal osztriga farkas akadt rá a kis pilkerre.. :)

Estére egy kis tintahalazást terveztem. A kompkikötő mély, kövezett vize jónak tűnt erre a célra is, de mindenáron kajakozni akartam, ott meg elég nehézkes lett volna a vízre szállás. Ezért maradt a már korábban említett szennyvíz befolyó környéke Kampor mellett.  Nem bántam meg. Azon kívül, hogy remek képeket készítettem a naplementében izzó Rab óvárosi részéről, jót eveztem és a sötétedéssel pár tintahal is becsúszott a hajóba.. :)     A 10-30méter körüli vízben egy egyszerű végólommal szerelt oldalfülbe kötött fluoreszkáló tintahal wobblerrel próbálkoztam. A talaj felett emelgetve, ugráltatva, vagy csak a kajak mozgására bízva a hullámokon is elég volt a kapások kiváltásához, ami sima elnehezedés és gyenge húzás volt.  Általában amíg felhúztam őket kinyomták a tintát, de az egyik tartogatta a kiemelésig és ott keresztbe lőtte a kajakot. Egy kis vízzel azonban simán lemosható.. :) 

Tintahalas pálya..

Egy reggel, csak a szállás alatt lévő partra néztem le. Hihetetlen tudom, de jó erős szél volt...  A legkisebb csalim egy 5 centis flatt shad volt amit jól is lehetett dobni a szélben. Leginkább ezt erőltettem akkor, és elég sok ütés volt rá, de csak egy betűsügér ragadt oda...

Még megyünk, de nem a főszezonban. Több módszert is ki szeretnék próbálni és a kompnál, akarok valami nagyot is fogni.. :D

 Még egy kis nézegetni való.....

Az erkélyre kilépve...

És minden más: