Adós vagyok pár pecával. Mondjuk nagyon keveset horgásztam a Tisza-tó óta, sok mindennel nem vagyok lemaradva... :D Kicsit nagyképű is a süllőzéseim megfogalmazás, mert 3 darab pecát fogok feleleveníteni, szóval nagy merítés nem lesz, de legalább fogtam halat. Idén keveset süllőztem, valahogy nem éreztem, nem úgy adta, öregszem is...

Első alkalommal egy elég populáris helyre mentem, ennek meg is volt az átka. Ilyen helyekre mostanában már nem tudsz elég korán odaérni. Szóval minden jó spot foglalt volt a környéken, maradt a barangolás. Megnéztem még talán 3-4 helyet is, az egyik helyen fel is zavartam egy süllőt vagy balint. csak bámultam a tolóhullámait, ahogy a part melletti kisebb gödörből elhúzott. Az alacsony vízállás miatt végül egy sóderes elvágónál maradtam, ahol az ssr 8 gyorsan be is adta az egyen 40 centis kis sütyit. Lehet, nem csak ennyi lett volna az estében, de gyorsan feladtam. Ha nem tudok ott horgászni, ahol elképzeltem, mindig motiválatlanabbul dobálok. Tudom hülyeség, de biztos mindenkinek megvannak a saját hülyeségei a pecában, nekem ez az egyik. :D

A következő alkalom egy szinte egész napos eredménytelen csatipeca után jött el. Sikerült kifognom azt a napot, amikor bezavarosodott a csati, két utánforduláson kívül nem is sikerült mást kicsikarnom egész nap, így kora délután elengedtem a csukázást és mentem a Dunára. Jó döntés volt. Sötétedés után egyből volt egy jó halam, de két fejrázás után lelépett. Szentségeltem is rendesen, hisz mostanában nem volt jellemző, hogy a jobb süllők többedmagukkal tegyék tiszteletüket az esti pecáimon. Ezt megcáfolva 5 percen belül jött a következő jó rávágás, ami végre ki is jött. Gyönyörű 3 kiló feletti süllőt tartottam a kezemben. Mivel addigra már az egész napos dobálás benne volt a lábamban, megint idő előtt befejeztem a pecát sajnos. Ilyenkor visszagondolva mindig megbánom ezeket, de abban a pillanatban rámszakadt a sok-sok kilométer fáradtsága és ezzel a gyönyörű hallal teljes is volt a napom.

Az utolsó süllőzésre december közepén került sor. Nem jigelek sokat, és bizony úgy kellett otthon összekukáznom a fejeket. Így is elég mérethiányos volt a szortiment. Fura módon kisebb gumikra akcióm sem volt, viszont egy régi nagy storm gumit ütöttek-vágtak. Itt sajnos beütött a a mérethiány átka, csak kapásokig jutottam. Az első ütés meggyőződésem, hogy egy nagyon jó süllőtől jött. A két kapófog közti távolság majdnem 2 centi volt, a rávágáson is éreztem, hogy komoly hal... Sajnos meg sem akadt. Végül a 4. akciót halra tudtam váltani, ami nem volt más, mint egy 45 cm körüli csuka. :D Ez az én formám... Idén ez volt a 2. éjszakai csukám, de szinte minden évben fogok egyet-kettőt.

Szívesen folytatnám a sort további süllőzések történeteivel, de sajnos december 10 óta nem voltam... Sőt! Azóta csak egy csatorna csukázás fért bele, az mondjuk pazar nap volt. Megfogtam azon a csatin a legnagyobb csukámat és télhez képest kifejezetten pörgős, és jó átlagméretű horgászat volt. Ám mielőtt azt megosztanám veletek sorban az én Tisza-tavam következik majd. Nehéz két nap volt, de nem maradtunk hal nélkül, ahogy Barna beszámolójából is láthattátok.

Hasonló jókat!