Ha az ember nyitott szemmel jár a Dunán, rengeteg érdekes dolgot láthat. Persze néha el kell menni olyan helyre, ahol a madár sem jár, de bizony rengetegszer frekventált helyen is láthatsz olyan dolgokat amik nem mindennaposak. Idáig kétszer sikerült telibekapnom dévérívást, azt az igazi dunait, ahol többkilós dévérek kergetőztek és szintén kétszer süllőívást, ahol 3 kiló alatt nem is nagyon volt hal a csónak alatt, de láttam egy bőven méter feletti süllőt is az ívó halak között. És vannak olyan dolgok, amelyek talán csak egyszer-kétszer adódnak az életben, mert pont akkor voltál jó időben jó helyen és járhatsz utána évekig a partra többet nem látsz ilyet. Nekem ilyen volt vagy 10 éve egy áprilisi napon az ingolák ívása...
Készítettem pár képet róla, de aztán a sok költözés, gépváltás közben elkeveredett. Még szerencse, hogy egy ismerősömnek átküldtem annak idején egy-két képet, így lebutított verzióban megmaradt pár. Egy holtágon találtam őket, kb. 100 méterre egy elég frekventált résztől (mondjuk akkor még nem volt frekventált, idén már nem biztos, hogy csak én láttam volna...), mindenesetre nem a világ végén. Kisöpörtek maguknak egy kisebb gödröt és a tapadókorongjukkal pakolták ki a kisebb kavicsokat a gödörből. 4 db volt előttem. Számomra még mindig értelmezhetetlen, hogy ez a pár hal hogy találta meg egymást ezen a hatalmas vízen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
