Cserben hagytak a nagyobb vizek. Zsinórban nem fogok szinte semmit a rég bejáratott helyeken. Így hát, úgy döntöttem felhagyok a pecával.......
Na jó csak vicceltem :) Volt már ilyen, meg biztos lesz is. Ezek a rövid, leesem a partra pár órát dobálni típusú, laza horgászatok most nem működnek a megszokott helyeimen.  Sebaj, az őszt illetően tele vagyunk tervekkel. Remélem nem mennek füstbe és lesz miről beszámolni.

Ennek kicsit ellent mond, hogy a hétvégén a Tiszán egy nap egy éjszakás buliról sem tudok felmutatni semmi komolyabbat, pedig az már nem az a gyors peca.  Igaz, hogy szinte csak a kuttyogtatást erőltettem nappal. A balinoknak esély sem adtam :) Lent van a víz, lassú és tiszta, pár éve gyakorlom ezt a módszert is ilyenkor mikor a pergetés nem adja úgy.  Néha elég jó eredménnyel, de igazán nagyot egyet fogtam így eddig. Egy 25 kilósat két éve. Radar használatnak nem vagyok híve, csak néha viszem a meder vizsgálatára.  Szeretem mikor fantáziálok, hogy mi van a víz alatt, nem akarom mindig "pontosan" tudni. De tény, hogy avatott kézben nagy segítség tud lenni. Használjuk tisztességel, becsülettel.
Hát nem guszta?
 
A nappali pár kis harcsás akcióm után azt hittem, hogy az esti pergetés csak jobb lehet. Hát nagyot csalódtam. A tengernyi kishaltól forrt a víz és ennek ellenére rablás szinte nulla. A pocok sem úszik arrafelé idén, így megélhettem az idei első betlis Tiszai éjszakámat.
De legalább a nagy melegben jókat fürödtünk és közben kagyló gyűjtögetéssel múlattuk az időt.

Szerdán délután kimentem domizni. A lehűlés utáni mérsékelten meleg idő végre jó alkalomnak mutatkozott egy kis nappali pergetésre. Hiánypótlónak szántam a Tiszai kudarc után, de végül sokkal több volt annál. Remek peca kerekedett, bár az extra kis víz miatt nem számítottam nagyon sok mindenre, de jó nagyott tévedtem szerencsére :) Álltalában olyan óvatosak  kis víznél, hogy a leg körültekintőbb cserkelésnél is gyakran megriadnak, meghúzódnak.
A híd mellett álltam meg és halkan hajtom be a kocsi ajtót, mert felette van egy mélyebb rész amit már dobni szeretnék. Lemászom a partra csendben, árnyékomra is ügyelve és persze, hogy ekkor jön egy traktor és a pótkocsija úgy pattog végig a kis hídon, hogy zeng a határ. Na itt sem lesz már semmi gondoltam bosszúsan magamban és félválról dobok egyet a meder közepe felé. Megfeszül a 10-es fonott, érzem a wobblert ahogy döcögve indul el és talajt fog. Emelek a spiccen, nehogy elakadjon és közben már egy gödör fölé ér a csali, ekkor ver oda a domi egy szépet és ugrik ki ijedtében a vízből. Nagy az örömöm. Szeretem mikor az első dobás halat ad.  Ezen a vízen szinte biztos jele ez a további sikereknek. Így is volt :)
Első dobásra rögtön egy jobb
 
Sorra veszem a helyeket és szinte minden beállóban van kapás és hal is. Jönnek sorban
mintha muszáj lenne megenniük azt a furcsán mozgó izét ami elúszik előttük. Mohón kergetik a csalit és néha a horgon küzdő társukat is követi egy két hal. Sőt egyszer meg egy nagyobb domi akarta elvenni a horgon lévőtől ami a szájában van. Durva lett volna kettőt fogni egy csalival  :)) De ezeket utána már nem bírtam horogra csalni.
A kis víz áldás ha jól eszik.  Ritka ez itt és csodálkozom, de bánja a fene ha megdől az eddigi tapasztalat :) De szinte biztos, hogy a pont kellően zavaros víz is segített. Beszorulnak a gödrökbe, lapulnak a bokrok alatt és a padmalyokban. Szinte adja magát hova kell dobni a csalit. Nem is igen cserélgetem a wobblert, pedig szerettem volna tesztelni egy új szerzeményt, de addig halogattam, hogy majd a következő helyen, majd a következő hal után, hogy elmaradt végül, de sebaj majd legközelebb.
Lassan sötétedig, pedig még a nyolc óra sincs. Egy ideje csendesedtek a kapások és a halak de lehet, hogy csak ezen a részen nincs annyi mert elég lassú itt a víz. Bizonyítás képen két  apró csuka is nekimegy a csalinak. Észbe kapok hirtelen, és visszafordulva a gyorsabb folyású szakasz felé veszem az irányt.
Egy gyökér mellett kis koppintást kapok és egy parányi süllő bukkan a felszínre. Ahogy elő van írva a szürkülettől jön el az ő ideje, tudja már ebben a korban is. Csukából beugrik néha nagyobb is, de süllőből még nem fogtam itt soha jobbat.  Haladok vissza, de meglátok egy kis bokrot ami mögött mintha mélyebb víz lenne, meg talán padmaly is van de nem látom már a sötétben. A bokor ágai miatt csak pöccintem a csalit és a megérzés jónak bizonyul, mert egy jobb domi veszi le nagy cuppanással a beeső csalit.
Szürkületi darabosabb domi, beeső csalira
Egy kedvenc helyemhez érek, ahol korábban beakadtam és ezért bementem a vízbe. Jól szét csaptam a helyet így ott nem fogtam idefelé halat, de volt előtte pár domolykó kapásom. Akadós rész, de a fogyatkozó látási viszonyok ellenére kockáztatok és  dobok.   Elsőre elragadja valami jobb, de nem tudom mi mert furcsa az egész. Végül egy csukafejes után válik bizonyossá a kiléte és rázza le magáról a gallyat ami miatt nem éreztem. hogy mi is van :)

Ezzel a szűk 50-es csukával zártam. Szerencse, hogy szájszélbe akadt és így nem harapta el a zsinórt. Bár jön a meleg hétvégére, de talán megkockáztatok megint egy pecát ezen a környéken :)

 

Üdv. és görbüljön!

Barnabás