2017 augusztus 13, vasárnap
Idő rendben visszafelé kezdem azzal, hogy tegnap kimentem a Dunára. Bíztam abban, hogy a viharos szél estére csillapodik, pedig nem biztattak ezzel sehol.  Nem hogy gyengült volna, egyre csak erősödött estére. Ez meg is ölte a pecát, bár jó volt kint lenni és végre, vége a rekkenő hőségnek. Most már talán a tartalmasabb horgászat is több lesz ezután. Bár ma estére is volt tervben de a tegnapi gyaloglás, meg a mai fejfájás eltántorított..
Múlthéten kimentünk fürdeni egy Dunai sóderesre. Rendhagyó módon most velem tartott két feeder is. Ezen a részen nem ritka a sok halas márnás peca, ezért bizakodó voltam. Szürkületben még Kinga pancsolt, én már tűztem a csontit és kevertem az anyagot. Pár perc múlva már rezgett is a spicc. Persze tudtam, hogy nem márna, de jó kezdés egy tenyeres karika gondoltam. Nem sokkal ezután ugyanez játszódott le és közben a másik boton is rángó görcs lett úrrá :) Kis szilva volt a tettes.
De ahogy sötétedett, úgy fogytak a kapások, pedig éppen fordítva szokott lenni. Pár géb és küllő után el is csendesedtek a spiccek. Fél 11-ig bírtam a semmit és kivettem a botokat. A bot zsák legalján lapult egy pergető a biztonság kedvéért :)  Ezt magamhoz véve, kimentem egy pár száz méterre lévő kövezett részre dobálni. Barátom itt fogta múltkor a gyönyörű harcsáját, ez volt az ütős visszatérésének helyszíne és ez adott motivációt nekem is :)
A telihold fényénél a legszebb a folyó.  Éjszaka közepére már csend telepedett a tájra. Hazamennek a strandolók, a motorcsónakosok, és a horgászok többsége is. Ilyenkor érzem azt igazán, hogy ott vagyok és azt csinálom amit annyira szeretek. Csak lenne rá több időm, és energiám. 
Éjfél körül járhatott mikor észre vettem, hogy repül a kérész.. Egyre hangosabb susogással adták a tudtomra, hogy bizony nagyon sokan vannak. Egy idő után már a hold fénynél is látszott a határozott irányú légi bemutatójuk. Ki tudja miért repülnek mindig folyásnak felfelé?  ( A helyes válasz adók között ajándékot sorsolunk ki)   :))
Gyorsan vissza siettem Kingához, hogy felébresztetve ő is részese legyen ennek az élménynek, de sajnos túlzottan magával ragadott a látvány és elszaladt az idő. Mire visszaértem már vége is volt a rajzásnak.

 

Júliust  a Tiszán búcsúztattuk.  Pont egy apadás kezdetére esett az ottlétünk és a víz is koszos volt sajnos. így fürdéshez nem igazán volt gusztusunk. A tányérnyi barna habok finoman utaltak a magas szerves anyag tartalomra :(  Mire el kellett jönnünk addigra tisztult le persze.

A halak is érezhettek valamit, mert olyan csendes volt minden mint télen. Pár szokásos balint meg kis harcsát azért sikerült kitermelni de őszintén, már másra vágytam.

 

Talán öt éve itt fogtam eddigi legnagyobb harcsámat ami közel 40 kilós volt akkor. Mostanra remélem veri az ötvenet :))  Most már szívesen visszafognám. Mondjuk ahhoz többet kellene járni...  Mikor keveset járok és fogok, akkor többet nosztalgiázom. Bocsánat :)

by 2012.

Üdv és görbűljön!!

Barnabás