Az elmúlt héten szerdán és vasárnap voltam kint a Dunán. Alkalmanként max. 3-4 órát. Szerdán nem sok esemény történt.
Még szürkületben feltűnt, hogy nem akar sötétedni, persze hiszen hét ágra süt a hold.  Eddig síri csend mindenütt. Kicsit körbe gumiztam a követ, de semmi. Régen itt mindig volt csuka. Ahogy lassan fogytak a fények,  végre volt pár balin rablás. Na, gyors csali csere és dobtam is. Második dobásra odaver egy szépet a balin, de nem akad. Új dobás de semmi, még egy, de az sem adja.  Hopp, a hátam mögött is fröccsen egy jót! Csípőből fordulok rá csak és éppen elérem a helyét. Párat tekerek gyorsan és lassítok kicsit, ekkor bumm.... megvan. Nem nagy, de majdnem úgy örülök neki a hosszú fárasztó nap végén munka után, mind egy 7-es süllőnek :))
Két kapás után megint akasztok egyet, de leakad félúton. Persze ez volt a nagyobb :))  Véget is ért. Talán 15 percig tartott amíg itt voltak. Na sebaj majd később hátha lesz süllő is. Hát nem volt......Persze már kint lenni is nagy öröm nekem, de azt nem lehet számolgatni, centizgetni, fotózgatni stb..  :)  bár, egy extra jó dolog mégis csak volt mégpedig, hogy töredéke volt a szúnyog mennyisége a múltkorinál. Már azt kezdtem hinni, hogy irtják de a vasárnapi fülledt este erre jól rácáfolt.

Vasárnap: Még 120-nál is forró a menet szél pedig már esteledik. De hátha jön egy felfrissülést hozó vihar. A radarképet nézegetve van esély rá, így kint hagyom a kocsit szerintem. Ezeken gondolkozom miközben már a töltésen döcögök és ekkor látom, hogy le van zárva a folytatása. Ahol feljöttem ott nyitva volt itt meg kilométerekkel arrébb lezárja...  Hát én vissza nem megyek már. Tudom nem szabad, de meg kerülöm. Ennek majd később lesz jelentősége...
Elindulok az erdőben boldogan, gondtalan, és főleg riasztóval befújatlan. Gondoltam majd ha beérek fújok magamra egy keveset, mert ugye szerdán is alig volt... Kb 10 méter után veszem elő a riasztót és öntök magamra 1 decit kb. :))  A vízhez érve, látom, hogy kimondottan zavaros hmm érdekes, nem látom az okát. De elvonja a tekintetem a vízről az ég. A vihar előtti égbolt, a lemenő nap fényétől olyan színekben tündöklik, hogy én azt  leírni nem tudom. De gondolom mindenki látott már ilyet...  a merengésből egy rablás hoz vissza. Meg még egy és még egy.. Hát itt vagytok már is, gondolom és elkezdek  horgászni.  Kapásig persze nem is jutok. Talán túl hangosan suhogtattam, meg a kövek is jobban kocognak ma alattam valamiért, és eltűntek. Twisterrel körbe dobálom a követ megint. Na nem alaposan, műtve minden méterét, hanem csak úgy nagyjából. Néhány dobás után odaver egy kis süllő. Csak úgy bottal emelem ki, talán ha van 25 centi. Nem fotózom, mert messze a gép, nem sétáltatom. Vissza teszem és alaposabban átgumizom a környéket, de semmi. Közben a balinok megjönnek, nem is kevesen. Először a kicsik fröcskölnek a kő környékén, de később a sötétedés előtti fél órában már vannak jobbak is, igaz távol, legtöbbször túl távol... Végül a mérleg három darab. Két kicsi és egy jónak mondható kettes forma. Meg persze vagy 3-4 kapás és egy szokásos leakadás :)
A borult időnek köszönhetően korán sötétedik. Pukkannak is a süllők, de csak az öböl álló vizében. Nem megyek be oda, mert bízom a jobb halban a folyáson, de nem jön. Nekem viszont menni kell :(  Pedig ha maradok akkor biztos megjött volna a nagy :)) ezzel vigasztalódom kifelé menet...
A töltésen megint megkerülöm a sorompót. Ahogy elhagyom, durranó hang és csattogást hallok. Fékezem és megnézem mi ez. Egy 30 centis kihegyezett vas kampó áll ki a bal hátsó gumiból. Indulatomban nem fotóztam le, csak bedobtam az erdőbe. Látszik rajta, hogy direkt tették oda. Az egyik felét a földbe lehet szúrni, míg a másik hegyes ága meg az égnek mered. ( nem, nem ács kapocs)  A fantáziátokra bízom miket gondoltam a tagról (talán a gát őr) aki ezt oda tette. Beteg... Na sebaj. Gyors csere és már gurultam is tova :) 

Görbüljön nektek.
Üdv:

Barna