Az előző bejegyzésemben július közepéig összegeztem a pecáimat, most jöjjön egy szeptember közepéig tartó. Plusz ez az idei terápiás írásom, sajnos a szokásos nyárvégi kapitális halvesztésem is megtörtént, de hát ez van... Egyszer még elkapom! :D 2 hónap, amit próbáltam tartalmassá tenni, ami egy magamfajta vándorpecásnak korántsem egyszerű. Fejben elképzeled mi vár majd a korábbi tapasztalatok alapján, aztán mikor megérkezel természetesen teljesen más szituáció fogad.  A Dunán is hiába volt menetrendszerű évekig augusztus végén a jó süllők megjelenése wobblerrel, idén siralmas a helyzet. Fun fact: Barnával múltkor beszéltük át, hogy kettőnknek az elmúlt két évben sokkal több igazán nagy harcsával volt dolgunk partról, wobblerrel, mint jó süllővel. Tavaly 3 nagy harcsát akasztottam, abból egy sem jött ki, idén 2-nél járok, (ha a tiszai gyorsvonatot nem számolom...) abból az egyik rosszul akadt, a másik meg csúnyán megtépett most egy hete... Barnáról meg ne is beszéljünk, hiszen tudjátok... :D Ehhez képest fogtam tavaly májusban egy kapitális süllőt, meg tavaly október végen egy 3plusszost és ennyi. Pedig beleteszem az időt meg a kilométert, de valami megváltozott a Dunán. A változatosság kedvéért most halfajok szerint jön a beszámoló.

Harcsák:

Voltam 3x a Tiszán, 2x csónakból, egyszer partról, de csak kis gyíkokat sikerült fognom... Pedig láttam szebbeket is, haveromnak beköszönt pár combosabb is (ha jól emlékszem 170 centiig), de én nem tudtam elszakadni a miniatűr kategóriától. :/ Pedig volt olyan, hogy a méterhúszas a csónak mellett süvített el, de persze egyikünk sem tudott pont rádobni :D Mindenesetre jól szórakoztam, a 3 alkalomból összesen 10-et sikerült kézbe vennem, meg egy balint. Meglepő módon a parti pecám sikerült a legjobban, 17 kapásig és 5 halig jutottam aznap este. Az ilyen éjszakák persze alkalmat adnak arra, hogy teszteljem a csaliarzenált. Régóta használt, általam nagyon favorizált csali ütést sem adott, persze akadtak olyanok is, amik precízen szállították a kapásokat, meg találtam új favoritot is. Már ezért megérte... Meg persze az éjszakai felszínizés élményéért. Ja! Az egyik egy kis kecsegét öklendezett ki a csónakban, ilyet sem láttam még...

Közben egyik csatipecám alkalmával még világosban aládurrantott balinozás közben egy wtd-nek egy szebb harcsa. Belerántott, egy másodpercre akadt, majd egy hatalmas burvány maradt utána. Láttam, ahogy lefordult a mélybe.

Aztán elérkeztem a múlt héthez és úgy éreztem, hogy itt az ideje egy éjszakai süllőkergetésnek a Dunán. Persze két bottal készültem, mostanában ez az alap. Egy könnyebb süllőzni, balinozni, aztán éjszakára meg a vadölő. Azóta is ezen röhögünk, hogy hiába van ott, valahogy mintha a harcsák éreznék melyikre kell jönni. Itt is az történt, hogy még javában "süllőztem" a szürkületben, mikor jött a lórúgás. Van az az egytized másodperc, mikor úgy érzed, hogy ez az, itt a kapitális süllő, aztán a következő pillanatban meg realizálod, hogy betonba ütöttél és ellentmondást nem tűrően tekeri le a spiccet és felvisít az orsó. A 100 grammos bot persze mögöttem 3 lépésre. :D Álltam a parton, néztem, ahogy már az alátétzsinór szalad le, közben kézzel óvatosan fékeztem a dobot. Megfogadtam, hogy nem erőltetem, hátha mákom lesz. Egyszer csak megállt és irányt váltott. Ezt legalább ki tudtam használni, hogy valamennyit visszanyerjek. És ezt még így eljátszottuk 7x. Kb 20 perce fárasztottam, mikor már magam elé tudtam irányítani, persze az hogy emeljek rajta még szóba sem jöhetett, de már 3x megállt és elkezdett forogni, ütötte a zsinórt és még mindig kitartott a szett. Aztán kilencedszerre elindult nem is húzott le sokat, úgy három-négy métert és egyszer csak elvágta valami a zsinórt, csak a nyálkás zsinórvég maradt utána. Nem is nagyon részletezném a szituációt. Hogy mekkora volt? Nagy. :D A szemétsége abban rejlett, hogy kezdtem elhinni, nyerhető a szituáció. Lehet ez volt a baj... Gyönyörű lezárása lett volna a nyári wobblerezéseknek, de sajnos ismét alulmaradtam. Partról nehéz dolog ez, majdnem lehetetlen. A wobblerről csak annyit, hogy 3 darabot vettem belőle. Egyet a sógoromnak adtam. Az egyikkel fogtam egy 50 es süllőt a Tiszán, aztán a következő hala egy harcsa volt a Dunán. Akkor pont egy 100 grammos bottal pecáztam, meg 23as fonottal, de megtépett, mint a szart. Ennek ez volt az első hala. Mondhatjuk, hogy rossz wobbler, mert egy, maximum kéthalas... :D

Balinok:

Az idei év nekem abszolút a balin éve. Normális süllőt nem lehet fogni, a csukázások meg még váratnak magukra. Az idei hektikus vízállás (elmaradt zöldár, aztán a nyári nagyvíz) meg is bolondította őket. Az elmúlt években a május-június nem igazán adta a Dunán felszínire a balint, idén meg kb a nyári áradásokig szinte csak felszínivel fogtam őket. A nagyvizek után meg nem lehet őket megfogni a víztetőn, mondjuk nagyon másképp sem, a kedvenc helyeimen mutatóban látok pár rablást. Talán majd ha letisztul végre. Így maradtak a csatik, meg egy alkalommal egy balatoni csukásbetlit mentő balinozás. Fogtam szépeket, a 2,5-3 kilós kategóriából több is beköszönt, több vízen is, de igazán kapitálisat nem sikerült fognom.

Sügerek:

Sosem sügerezem célzottan. Ha itthon is megnőnének szép nagyra, akkor biztos horgásznék rájuk, de így csak a beesők maradnak. A Balatonon szoktam csukázás melléktermékeként fogni, most a Dunán, meg az egyik csatin jött két kicsi, mind a kettő wobblerre.

Süllők:

Erre inkább nem is vesztegetnék szót. Már nem is nagyon fotózom őket. Mindenhol ez a 30-38 centis kategória, volt olyan estém, hogy 10 kapásom volt ezektől a kicsiktől. Most már 3.-4. éve ez megy a Dunán, jó lenne tudni mi az oka. Nyilván vannak elképzeléseim, de sosem fog kiderülni hogy helytálló-e? Az első két évben még örültünk, vártuk hogy megnőjjenek, de úgy látszik ez lesz a sztenderd. Ami egy részről örvendetes, mert van szaporulat, másrészről a magunkfajta parti pecásnak nem egy szép jövőkép... Nagyon kedvem sincs már lemenni. Azért áldozzam be az estém, hogy összeszurkáljak pár kissüllőt? Ha néha beugrana pár jobb, akkor nyilván megérné, de így... Ez az év már ilyen, majd meglátjuk mit hoz az október, meg a jövő év.

Csukák:

Nagy kedvenceim sajnos még inaktívak voltak a csatikon és a Balatonra is csak egyszer jutottam el. Kajakkal mentem, nagyon melós peca volt. Többször vízreszálltam, különböző helyeken, hogy optimális körülményeket találjak és közben eveztem vagy 12 kilométert. Nagyságrendekkel több időt eveztem, mint horgásztam, de azért sikerült 5 kapást kicsikarnom, amiből 4 ki is jött. Az átlagméret jónak volt mondható, szemmértékre úgy 55-75 cm között fogtam. Sajnos a legjobb halról csak egy szákos képem maradt, mert kiugrott fényképezés előtt a kezemből. Nehéz kajakból fotózni... :) Kettőt fogtam zavaros vízből spinnnerbaittel, aztán ahogy találtam tisztább részeket jerkre váltottam. Azt a pecát szeretem nagyon. Mikor beejted a csalit a nádnyiladékba, takk-takk-bumm! Na annál szerintem nincs jobb. Pláne ha még látod is, ahogy oldalról elgázolja a 6:20as gyors...

Nagyjából ez történt az elmúlt két hónapban. Pár örömpeca, a többi szenvedős, agyalós. Várom mit hoz az ősz második fele. Terv rengeteg: egy-két új víz is van a listámon, Balaton, Tisza-tó, Szigetköz, csatik, pár dunai süllős próbálkozás, domizni is kellene. Persze ebből nem tud minden megvalósulni, de rajta leszek, hogy a lehető legtöbbet kipipáljam!

Hasonló jókat!