Mindig nagyon várjuk az utolsó őszi hónapot és mindig tele vagyunk tervekkel. Mondjuk ez a tervezés dolog talán az egyik legjobb része a pecának. Fejben mindig sokat és nagyot fogok... :D Nekem 5 pecára futotta az elmúlt hónapban és négyszer jött is hal. Az az egy, az mondjuk keserves betli volt. Hosszú évek óta először horgásztam egy nem definíció szerinti "vadvízen" is. Nem volt rossz, nehéz pálya, megfejteni nem tudtuk, de az évek alatt lerakódott rutinoknak köszönhetően azért nem maradtunk kopaszok. Mindenesetre érdekes volt úgy horgászni, hogy szinte tuti a fogás, hiszen tudod, hogy a hal az ott van előtted, az benne van a tóban, csak meg kell keresned és ki kell találnod mit húzz el előtte.

Winter is coming

A Tisza-tavon kezdtem november 3-án kajakból. Évente egynek bele kell férnie. Nem utolsó sorban egy tisza-tavi nagyobb csuka mégis csak egy olyan trófea, ami nekem sokat ér... A reggelem fergetegesen indult. Ahogy megtaláltam a keszegeket 5 perc múlva már horgon is volt egy 4 körüli. A nagyobb gumit gyakorlatilag seggig nyelte, ötletem sincs hogy csinálják, miközben ott a hasi hármas... Nagyon meg akarta enni. Kár, hogy ilyenből egy-két alkalom van egy évben. :D A kapás ennek megfelelően egy brutális megtolás, csak győzd utólérni a bevágással. Amikor meg sikerül ráütnöd, abban a pillanatban tudod, hogy jó a hal. Nem jön fel a bevágással, benne marad a bot. Gyorsan kikaptam, a gumihal farkát szinte a gyomrából húztam ki. Csak kopoltyú felől tudtam belőle kiszedni, hála az égnek nem roncsolt nagyot, így szépen el is úszott. Több akcióm nem volt gumira, így váltottam jerkre, ami első dobásra meg is hozta a halat és talán még nagyobb is lehetett, de sajnos lemaradt. A nap további részében lapátoltam rendesen, fogtam két balint, mindkettőt felszínivel, de teljesen random peca volt...  Még egy szebb csuka beköszönt egy nagyobb kanálra, de ezzel kellett zárnom a napot. A délutánom gyakorlatilag eseménytelenül telt. Beszélgettem egy sráccal, ő váltig állította, hogy idén lényegesen kevesebb csuka volt azon a részen, mint az elmúlt 3 évben, lehet ezért.

Deepthroat

Egy hét múlva az egyik haverommal már a balatoni csukákat kergettük partról. Szokás szerint erről nekik senki sem szólt. Mivel az előző 3-4 pecáján betlizett, ezért készültem a balinokra is szerencsére. Reggel egy látott kikötői balint sikerült becsapnom, majd hosszú órák következtek mindenféle akció nélkül... Ő délben feladta én meg kikötőt váltottam. Üres volt az is. Se kishal, se nagy hal... Így a kora délután már egy harmadik kikötőben talált. Itt elszórtan pár balinrablás fogadott, de gondoltam megingathatatlan leszek, csak a csuka! Szürkületig ki is tartottam akció nélkül, aztán minden mindegy alapon kézbe vettem a balinos motyót. Talán második dobásra már akasztottam is egy gyönyörű kettő plusszos balatoni balint és itt vége is volt a napomnak.

16-án aztán egy csatitúrára szántam el magam. Egy általam eddig nem dobált csatornán kezdtem. Két kikövetésem volt 3 óra alatt, úgyhogy pakoltam is. Még egy utánfordulást sikerült kicsikarnom egy másik helyen, de ekkor már láttam, hogy ez nem AZ a nap... Fogtam még egy gyönyörű sügeret, amit mintha egy nagy süllő fogott volna meg korábban, de ez is úgy kapott, hogy a boton nem is éreztem semmit, csak annyit láttam a nagy szürkeségben, mintha egy pillanatra eltűnt volna a kis gumi. Visszadobtam neki és esésben meg is ette. Irány a Duna hogy sötét előtt odaérjek. Itt legalább kaptam egy kis tapaszt a sebeimre. Elég behatárolt helyzetben voltam, ha jól emlékszem 8-ra már haza kellett érni akkor. De szürkület előtt láttam, hogy vmi meghajtja a kishalat, így 2 perc múlva már vettem is ki az idei leggirhesebb balinomat. Örültem neki, ilyen időben minden hal számít! Már erős szürkületben, de még nem sötétben aztán mintha a kő előtt a csalim után fordult volna valami... Se egy burvány, se semmi nem maradt utána, villanást sem láttam, inkább egy árnyat, de 100 százalékig biztos voltam benne, hogy hal volt. Műtöttem a helyet még két percig, aztán ahogy sikerült jó helyen megtartanom a wobblert, már láttam is, ahogy fordul rá a süllő. Nem volt túl nagy, de abszolút rendbe tette a napomat. Mennyi ilyen lekövetésünk, majdnem kapásunk lehet, amit nem is érzékelünk...

3 nap múlva úton voltam egy tóra. Egy régi ismerősömmel már régóta beszéltünk egy közös pecát, ennek akkor jött el az ideje. A tó nagyon vadregényes, nehéz pálya, tiszta, sötét vízzel. Ő már 7-8szor horgászott itt, de elmondása szerint még nem sikerült univerzális igazságokat leszűrnie a vízzel kapcsolatban. Hamar halat ütöttem, egy szép 70-est fogtam, majd nem sokkal később jött egy 65-ös is. Aztán nekiindultunk a víznek. Hosszú majdnem eredménytelen órák következtek, de menetközben neki jött két 50 körüli. Mivel ilyenkor már rövidek a nappalok, ezért megbeszéltük, hogy az általam generálisan minden vízen jó periódusnak tartott időpontra visszaállunk a halat adó helyek közelébe. Feltettem egy hatalmas kanalat, ami az óriási felületéhez képest kis horoggal van gyárilag szerelve. Mindig nézegettem, hogy ezt bizony cserélni kellene, meg a felső rész is elbírna egy horgot, de győzött a lustaság... Gyakorlatilag percre pontosan érkezett a kapás, a csónakhoz nagyon közel kaptam egy hatalmas rántást, mikor lenéztem a sötét, tiszta vízben láttam is a hatalmas csukát, ahogy ott állt a kapás helyén. Talán méteres is lehetett, aztán eltűnt... Kicsit odébb csúsztunk és elkezdődött a hely "átműtése". Mondanom sem kell ez már nem jött vissza. Egyébként is, ez nem az a nap volt, mikor többször is nekimennek egymás után a csalinak. Nem sokkal ez után még fogtam én is egy 50es körülit, András meg bezsákolt egy 70est, így egy igazságos döntetlenre ki is hoztuk a napot. :) Nem sok csuka esett aznap a tavon, szóval mi kifejezetten jó napot zártunk.

Végül 24-én toltam a Balatonon egy betlit kajakból. Az az igazi gusztustalan, ködös, hideg novemberi nap volt. Nem is ettek. 3 kikövetésem volt, meg egy kapásom, sikerült ezzel lehoznom a napot. Délelőtt még egyedül voltam, aztán délután kirajzottak a csónakok. Senki nem fogott semmit, de nem is csodálkozom rajta... Napi szinten minden öböl, nádcsomó, torzsa át van műtve, az a csoda, hogy maradt még hal...

Most nézem csak, hogy minden képem milyen ködös, szürke. Egy pecám sem volt normális időben. A korai hidegek betettek ennek a novembernek. Ilyenkor már nagyon lassúak a pecák, nagyon bele kell nyúlni, vagy a helybe, vagy az időpontba, hogy sokhalas pörgős pecáid legyenek. Nekem most egyik sem sikerült, de ezzel tudni kell együtt élni. Minél hidegebb van, annál inkább lehet hogy egy kapásért dobálsz egész nap, vagy még az sem jön meg... (már ha csukázol) Viszont ha halad van, az általában jó, szóval decemberre fel!