Közel 7 hónapja nem írtam... Magam is meglepődtem, nem tűnt ennyinek. Szerencsére Barna tartotta a frontot. :) Lássuk be jobban is ír, mint én, szóval jól jártatok. Természetesen horgásztam, de valahogy semmi nem volt az igazi. A tél gyakorlatilag értékelhető hal nélkül telt, a jó ki csatis csukázásainknak lőttek... Minden helyet megtalálnak egyszer és sajnos ha nem mi, annak az a következménye, hogy a hal eltűnik. Még most is itt van előttem, ahogy egy öreg érdeklődik, hogy fogtam-e valamit, mert az ismerőséék pont ott fogtak egy ötöst 2 napja... Kérdeznem sem kellett, már mondta is, hogy a fél falu megcsodálta. Azért mentem, mentem. Még egyszer sem volt olyan, hogy legalább valamelyik csati ne működött volna, de idén télen ez is megtörtént. Talán egy pecám volt, amikor összejött 6 akció egy napra, de akkor meg egy kicsi akadt csak.

Aztán jött a tavasz. A téli sikertelenség eléggé elvette a kedvem, pár értékelhető domizás tilalom előtt azért belefért. Természetesen ezt az etapot is úgy zártam le, hogy a kis folyón ütöttem egy igazi matuzsálemet, ami pár másodperc alatt kereket oldott. Az az igazi nagy domi. Ha színezni akarnám használnám a mohoshátú, nagyfejű és hasonló jelzőket, de az nem én vagyok. Mikor megütöttem, még nem gondoltam mekkora, egy teljesen átlagos nap volt addig, átlagos halakkal. Viszont mikor feljött gyorsan elmormoltam egy aztak@*át! Majd mire kimondtam már amiatt ragadtattam el magam, hogy repült kifelé a wobblerem. Ez az én formám mostanában... :D

A szokásos áprilisi balatoni csukázásomnak a vízkezelő tett be. Annyira védik a süllőket, hogy már partról sem lehet csukázni. Én értem, hogy sokan visszaélnek vele, de erre lenne megoldás az ellenőrzés. Nem értem, hogy 2021-ben miért nem lehet már a mólókat bekamerázni, aztán ha vki már az 5.-ik süllőt szedi ki, attól az engedélyt elvenni. Persze tudom egyszerűbb tiltani. Annyira azért nem védik a süllőket, hogy kitolják a tilalmat egy ilyen évben, mint az idei, ahol május 1-én minden süllő még vagy fészket őrzött, vagy kint álltak az ívóhely környékén. A déli parton mólókról, csónakból ütötték-vágták a nagyokat, tudok csónakokról, ahol bőven 100 db felett fogtak/nap. És ez ment napokig. Ez belefér. Az áprilisi csukázás az nem. Magyarország én így szeretlek!

Vártam a májust ami természetesen nem hozta el a teljes megváltást. Kezdtem egy május elsejei szigetközi túrával, ami életemben először teljes betlit hozott... A balinok még ívtak a víz talán 12-13 fokos volt (lehet 14) mindenesetre 4-5 fokkal a szokásos alatt. Ez meg is látszott. Minden is egyszerre ívott... A balinok még, a dévérek már, itt-ott a ponty is, teljes zavar... Barna közben ütötte a süllőket, harcsákat. Szereti stresszelni az embert... Mondtam is neki, hogy nem mindig jó ám a barátjának lenni... :D Persze ez csak vicc, ha valaki megérdemli azokat a halakat, az ő. Aztán végre mikor rászántam magam a süllőzésre, akkor meg egyszerűen minden halam elment. 2 alkalommal 3 süllőt ütöttem, abból 2 60 plusszos volt, meg egy kicsi. Mind zászlón kapott, és pár másodperc alatt lelépett. Máig nem tudom, hogy egyszerűen a tavaly óta tartó pechszériám folytatódott, és szimplán szerencsétlen akadások voltak, vagy az új bot az oka. Készülvén a tavaszi harcsaszezonra beújítottam egy kicsit hosszabb, kicsit kisebb dobósúlyút. A másik amit használtam eddig az egy 2 méteres, 200 grammos volt. Nem egy komplex bot, ha értitek hogy gondolom, viszont amit szájon vertem vele, az horgon is maradt annak ellenére, hogy egy seprűnyélben több az érzékenység. Gondoltam kicsit több finomság kell az életembe, meg kellett egy hosszabb bot. Sajnos kövezéseken a 2 méter kevés, több harcsa is azért tépett meg, mert egyszerűen nem tudom eléggé eltartani-elemelni a kőtől. Szóval beújítottam egy kettőnegyvenes 150 grammost, ami álombot wobblerezni, viszont több jó halam elment róla. Most légy okos! Sajnos nem heti rendszerességgel vágunk szájba jó harcsákat, így még igazán nagy alatt nem tudtam tesztelni, azért egy teljes hosszra 70 es süllőt már kiadott, persze ez nem az a méret, amire tervezték.

Majd elfelejtettem. Az egyik csati túrámon olyat láttam, amit valószínűleg soha többet nem fogok... Átnéztem egy közeli Duna öbölhöz, hátha mozognak a balinok (de persze nem!) erre elúszik előttem egy akkora csuka, amit elképzelni nem tudtam magyarországi vizekben. Életem végéig járhatnék Svédországba csukázni, akkor sem fognék ekkorát. Fogtam jópár igazán nagyot (mmint magyar viszonylatban), de nyilván ezek a méter körüliek "csak". Na ez más kategória volt... Vhol 140-150 centi teljes hosszra, súlyban közelebb a 20hoz, mint a 15höz. És ott úszott szép lassan előttem 2 méterre... :D Persze a csukás cucc a kocsiban, rádobtam a balinossal, magamban imádkozva nehogy leverje. Esélyem se lett volna, csak megpiercingeltem volna, de akkor nem gondolkoztam, automatikusan dobtam rá... :D Persze méla undorral elúszott befelé. Na akkor irány a kocsi! Rászántam vagy két órát, de semmi.Azaz nem semmi, mert a lábamig kijött egy jó ötös... Persze nem vágott oda a csalinak, csak kikísérte. Mondom, hogy el vagyok/voltam átkozva... Azon is gondolkoztam mit keresett két ekkora csuka egymáshoz ilyen közel. Arra jutottam, hogy bejöttek ívni, aztán vmi miatt kint maradtak. (már május közepe volt) Az ívás a csatin is maxon volt. Bodorkák ívtak és a közelükben a létező összes ragadozó megjelent ( a harcsák kivételével), plusz a dévérek. Csak a balinokat tudtam rögzíteni, a csukákat, süllőket nem. Mind passzív volt a műcsalira egyébként. Érdekes volt látni, ahogy a balinok megközelítették a bodorkaívást a hatalmas dévér nekikrontott és elűzte őket. Mint vmi felbérelt security guard. :D Hogy miért csinálta azóta sem értem, talán csak egyedül ő akart csemegézni az ikrákból, nem tudom...

Aztán végre május közepén megtört a jég! Elkezdtem fogni a halakat felszínikkel, jött végre egy rendes süllő is. Lenéztem a Balatonra is, ahol csukázni akartam.Az ugyan nem jött össze, de váltani mindig tudni kell! Rámentem este a süllőre, balinra. Találtam egy 20 méteres sneci ívást, az adta a halat, de igazából mindenhol fogtam süllőt ahol tudtam dobni. Rengeteg kapásom volt, jellemzően a szokásos kisebb halaktól. Szelektíven nagy wobblereket dobáltam, de többször így sem tudtam kikerülni a kicsiket. Egy gyönyörű 40 plusszos köves is leverte a 13 centis wobblert, sőt még egy nyomorult törpét is fogtam éjszaka wobblerrel. Utána pár nappal barátaimmal elmentem vitorlázni, poénból betettem a cuccot. Minimál pecával volt 3 halam, egy kis süllő meg egy balin kijött, a jobb süllőm persze nem akadt rendesen. Szóval mennem kellene még a Balcsira!

Végül az utolsó pár pecám kisfolyós bűvöletben telt. Hozzám sosem volt igazán kegyes, mindig rossz időben, rossz helyen próbálkoztam, mondjuk egy kezemen meg tudom számolni hányszor jártam arra. Most mikor Barna mondta, hogy jó a víz gondoltam megnézem én is, olyan nincs, hogy sose legyen szerencsém... :D Már első alkalommal rengeteg kapásom volt, de csak 5 jött ki. Az első komolyabb halam is faképnél hagyott, igazán bika volt, de elköszönt. Aztán másodszorra már jobban tudtam mit akarok dobni, hogyan akarok horgászni. Megint 5 jött ki, sok kapásom volt, de ebben a pecában mindig benne van, hogy kevés akad rendesen. Érzésre egy már ütötte az 50-et (centi, szák nem volt nálam, lehet csak 48 volt), meg volt egy harcsám, ami kihajtotta a horgot. Itt már éreztem, hogy mennem kell még! És a harmadik pecára beérett az előző két peca tapasztalata! Volt egy varázslatos 20 percem, mikor a nagyok ütötték-verték a csalimat szinte dobásonként. Csak egy jött ki, de ott már nem volt kérdés, hogy megvan-e a mágikus 50 centi. Megnyugodva dobáltam tovább, mikor minden várakozásomat felülmúlva beütött a második 50 pluszos. Hozzámértem a bothoz, hogy otthon le tudjam mérni, mert ez már vastagságra is más kategória volt, mint az előző. Otthon 55 centinek mértem, de higgyétek el hatalmas volt! Hatalmas! Ja és 2 centivel volt nagyobb, mint az eddigi legnagyobb a Dunán fogott domim. Még egy 40 pluszos beköszönt,de már ezt is túlzásnak éreztem... :D 5 lett a vége megint. Szavak nincsenek mennyire jól éreztem magam. Amikor már peca közben azt érzed, hogy igen ez AZ a peca! Ami kevésszer, ami nem minden évben, ami után 2 napra rá is még vigyorogsz...

Minél több ilyen pecát Nektek is!